Sunday, June 22, 2008

Mandelson

"What can explain the turmoil and catastrophe caused by the Irish no vote on the European Union’s treaty of Lisbon? Nicolas Sarkozy, the French president, was asked this pertinent question last week. He narrowed his eyes and pursed his lips and said bitterly: “Mandelson.” And across the continent, from Cadiz to Tromso, people nodded their heads in immediate understanding... "
"A child dies of starvation every 30 seconds and the commissioner [that’s Mandy] wants to reduce EU agricultural production by 21%.” (Sarkozy)

Thursday, June 19, 2008

Illegális bevándorlók visszatéréséről szóló irányelv

Az Európai Parlament megszavazta az illegális bevándorlók visszatérésének uniós szabályozásáról szóló irányelvet, amelyről korábban egyeztettek az EP és a Tanács képviselői.
Az irányelv - amely az első lépés a közös bevándorlási politika felé - az önkéntes visszatérésre helyezi a hangsúlyt, meghatározza az őrizet maximális hosszát, és jogi garanciákat nyújt.
Az Európai Unió jövendő közös bevándorlási politikája három fő elemből állna: az illegális bevándorlás elleni harcból (ennek alapja a most tárgyalt „visszatérési irányelv”), a képzett munkaerő legális bevándorlásának ösztönzéséből („kékkártya” irányelv) és az illegális bevándorlók foglalkoztatásának szankcionálásából.
Az EP június 18-án, 369-197-106 arányban fogadta el a visszatérési irányelvet. Ez az illegális bevándorlók (tehát nem a menekültek!) önkéntes visszatérésére helyezi a hangsúlyt, meghatározza őrizetük maximális hosszát, védi emberi jogaikat, és rendelkezik a kiutasítottak ismételt belépésének tilalmáról.
A képviselők többsége támogatta a Néppárt által benyújtott kompromisszumos (a Tanáccsal egyeztetett) javaslatot, és elutasította a szocialista, zöldpárti és kommunista (GUE/NGL) módosító indítványokat. (A két utóbbi frakció az egész irányelvet elutasította volna.)
Az irányelv megengedi, hogy a tagállamok a bevándorlókra nézve a most elfogadottakhoz képest kedvezőbb előírásokat alkalmazzanak. A jogszabály a tagállamok kezében hagyja annak a jogát, hogy eldöntsék, törvényesítik vagy sem a „papír nélküli” bevándorlókat.
Az önkéntes visszatérés ösztönzése
A most tárgyalt visszatérési irányelv kétlépcsős eljárást határoz meg. Eszerint az illegális bevándorlónak a kiutasítási határozatot követő bizonyos időszakon belül lehetősége lenne az önkéntes távozásra.
Ha ezt nem teszi meg, kitoloncolási végzés következik. Szökés veszélye esetén az illegális bevándorlót - bírósági vagy hatósági döntés alapján - fogva lehetne tartani. Az irányelvtervezet maximálná a fogva tartási időt (ez most tagállamonként eltér, van, ahol nincs is meghatározva), és megfelelő életkörülményeket (egészségügyi ellátás, gyerekek oktatása stb.) biztosítana a fogva tartottak számára.
Hat hónap plusz tizenkettő
A kompromisszum szerint az önkéntes visszatérésre 7 és 30 nap közötti hosszúságú idő állna rendelkezésre, az őrizet (fogva tartás) pedig 6 hónapos lehetne. Ezt bizonyos esetekben meghosszabbíthatnák további 12 hónappal (ha az őrizetben lévő nem működne együtt a hatóságokkal, vagy ha elítélnék, illetve ha az ügyben érintett harmadik ország adminisztrációja túlságosan lassú lenne). Az EP elvetette azt a szocialista javaslatot, amely 3+3 hónapban maximálta volna az őrizetet.
Ha a bevándorlót hatósági döntés alapján tartják őrizetben, a döntést „a lehető legrövidebb időn belül” bírónak is jóvá kell hagynia. Az eredeti, bizottsági tervezet szerint erre 72 óra lett volna. Ezt az EP szakbizottsága 48 órára módosította. Az EP elvetette azt a szocialista módosító indítványt, amely visszaállította volna a 72 órás határidőt.
Főszabály szerint az őrizetet „erre szolgáló különleges idegenrendészeti fogdákban kell végrehajtani. Amennyiben egy tagállam nem tud különleges idegenrendészeti fogdákban helyet biztosítani, és kénytelen büntetés-végrehajtási intézetben való elhelyezéshez folyamodni, az őrizet alatt álló harmadik országbeli állampolgárokat a többi fogva tartottól elkülönítve kell tartani”.
A jogszabályba betoldottak egy ettől való eltérésre lehetőséget adó passzust. Eszerint „azokban az esetekben, amikor a kiutasítandó harmadik országbeli állampolgárok kivételesen nagy száma előre nem látott, súlyos terhet ró valamely tagállam idegenrendészeti fogdáinak kapacitására vagy közigazgatási vagy igazságügyi alkalmazottaira, akkor ez a tagállam – ameddig a kivételes helyzet fennáll – dönthet úgy, hogy az igazságügyi felülvizsgálatra (...) hosszabb időtartamot engedélyez, és sürgős lépéseket tesz az őrizet körülményeinek tekintetében.”
Magyar szabályok
A magyar 2007/II. törvény (a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról) szerint jelenleg „az idegenrendészeti őrizet legfeljebb hetvenkét órára rendelhető el, amelyet az őrizet helye szerint illetékes helyi bíróság a harmadik országbeli állampolgár kiutazásáig, alkalmanként legfeljebb harminc nappal, meghosszabbíthat”.
„Az idegenrendészeti őrizetet meg kell szüntetni, ha a) a kiutasítás végrehajtásának feltételei biztosítottak; b) nyilvánvalóvá válik, hogy a kiutasítást nem lehet végrehajtani; c) az őrizet elrendelésétől számítva hat hónap eltelt.”
Újrabelépési tilalom
A kitoloncolási végzés a jogszabálytervezet szerint tartalmazhatna egy az unió területére való, ismételt belépést tiltó határozatot is. Ez legfeljebb öt évre szólna, és meghosszabbítható lenne, ha a kitoloncolt visszatérése súlyosan veszélyeztetné a közrendet, a közbiztonságot vagy a nemzetbiztonságot.
A bevándorlót továbbra sem szabadna visszaküldeni olyan országba, ahol élete vagy szabadsága veszélyben lenne. A jövőben az Európai Parlament a Tanáccsal közösen fogja megállapítani az ebből a szempontból biztonságosnak számító országok listáját.
Gyermekek védelme
A gyermekek és családok ideiglenes őrizetbe vételét csak legvégső eszközként szabadna alkalmazni, gyerekek ellen kényszerítő intézkedésnek sem lenne helye. Kísérő nélküli fiatalokat nem lehetne kitoloncolni, csak, ha családjuk vagy megfelelő fogadó intézmény gondoskodik róluk.
Jogi képviselet
Az eredeti javaslat szerint a tagállamok kötelesek lettek volna jogi képviseletet és tanácsadást biztosítani a pénztelen illegális bevándorlók számára. A Tanács ezt a tagállamokra bízta volna, tekintve a rájuk rótt kiadásokra. A kompromisszumos szöveg szerint kötelező a jogi segítség, de ennek összhangban kell állnia a nemzeti jogszabályokkal is. Az EU 2008-2013-as időszakra szóló, 676 millió eurós visszatérési alapja is felhasználható lenne a jogi képviselet biztosításának finanszírozására.
Hatályba lépés
Az irányelv végleges elfogadásához még szükség van a Tanács jóváhagyására is. Ez idén júliusban várható. A végleges szövegnek az EU Hivatalos Lapjában való megjelenése után a tagállamoknak 24 hónapjuk lesz a jogszabály nemzeti átültetésére.

Wednesday, June 18, 2008

Európai Innovációs és Technológiai Intézet

Az uniós tagországok versenyképességi ügyekben illetékes minisztereinek egyhangú döntése értelmében Budapesten lesz az uniós kutatóintézet (EIT) székhelye.
Az EIT létrehozásával az Európai Unió célja, hogy az innováció terén felzárkózzon a fő versenytársainak számító Egyesült Államokhoz és Japánhoz. A tervek szerint az egyetemekből, kutatóközpontokból és vállalatokból kiépülő hálózat az oktatás és a kutatás eredményesebbé tétele mellett vonzó munkalehetőséget teremtene a legkiválóbb európai tudósok számára is. A központ hét év alatt mintegy 300 millió eurós költségvetéssel rendelkezik majd, várhatóan 50-60 fős személyzettel kezdi meg működését. Első programjai minden bizonnyal a megújuló energiák és a klímaváltozás témakörében indulnak majd.
A döntést hivatalos közleményben üdvözölte a magyar kormány. A közlemény szerint „a brüsszeli döntéssel hatalmas lépést tettünk közös nemzeti célunk elérése, a tudásalapú társadalom és a fejlett Magyarország megteremtése felé. Az EIT az európai innováció középpontja lesz: feladata az Unió tudományos életének irányítása, a kutatás-fejlesztés, az oktatás és az innováció összefogása. A koordinációs központ működése valószínűleg jelentős vonzerőt jelent majd a kutatásban és fejlesztésben érdekelt tőke számára, a hozzáadott érték arányának növelésével erősíti majd Magyarország versenyképességét. Az uniós intézmény székhelyének elnyerése jelentős szakmai és diplomáciai siker a magyar kormány és az egész nemzet számára” - írja a közlemény.
Euvonal

Saturday, June 14, 2008

Irish justice minister concedes Lisbon defeat

Across Ireland, voters have strongly voted No to the Lisbon Treaty, which looks all but certainly set for defeat.
Nationwide, based on a mix of official and unofficial tallies, the No is leading the Yes side 53.7 percent to 46.3 percent on a high turn-out of over 50 percent.
Dermot Ahern, the Irish justice minister, speaking on RTE television, said: "We're in uncharted waters here...The results are quite clear," he added, "I don't see how they can be overturned [from where they are at this point]."
-----------------------------------------------------------------------------------------------
Question marks over EU reaction
Britain has already signaled that London would continue with ratification while French prime minister Francois Fillon has said it would mean the end of the treaty.
According to Reuters, Britain has told other EU member states that it will complete the ratification process whatever the result of Ireland's referendum, set to be announced this afternoon (13 June).
Paris has signalled that it does not see any prospects for the Lisbon Treaty if Irish voters reject it. "If the Irish decide to reject the Lisbon treaty, obviously, there will be no Lisbon treaty," French prime minister Francois Fillon said in a TV interview on Thursday (12 June), according to media reports.
------------------------------------------------------------------------------------------------
Brussels calls for Lisbon treaty ratification to continue
The European Commission has called for ratification of the Lisbon treaty to continue, despite the No result in Ireland's referendum. "This vote should not be seen as a vote against the EU… [It] has not solved the problems which the Lisbon Treaty is designed to solve," commission president Jose Manuel Barroso said in Brussels on Friday (13 June).
According to final results 53.4 percent of Irish people voted against the EU's Lisbon treaty in Thursday's referendum, while 46.6 percent voted in favour. Participation was at 53.13 percent.
Nevertheless, Mr Barroso said he believed "the treaty is alive" and "we should go on and try to find a solution." It is "important now that the EU does not fall again in depression and does not forget there are other issues to deal with," he added.
In a joint statement later on, France and Germany also called for the ratification of the Lisbon treaty to continue
Euobserver

Wednesday, June 4, 2008

World Food Summit

U.N. Says Food Plan Could Cost $30 Billion a Year

Faced with an immediate hunger crisis and the need to double food production in the next 30 years, world leaders meeting Tuesday to discuss soaring food prices were mostly in agreement on how the problem could be resolved. The questions were how to get there and who was going to pay for it.
The steps needed? Immediately deliver more food aid to the world’s hungry. Provide small farmers with seeds and fertilizer. Scrap export bans and restrictions. And vastly increase agriculture research and outreach programs to improve crop production.
The cost? Jacques Diouf, director general of the Food and Agriculture Organization of the United Nations and the host of the meeting, estimated it could run to $30 billion a year. “The problem of food insecurity is a political one,” he said. “It is a question of priorities in the face of the most fundamental of human needs. And it is those choices made by governments that determine the allocation of resources.”
As expected, biofuels emerged as the most contentious issue of the conference, and several speakers criticized government policies that diverted food crops to energy use, particularly at a time of increasing hunger.
President Hosni Mubarak of Egypt called for “an urgent international dialogue” on the food crisis that “sets standards for the responsible utilization of agricultural crops as food for human beings, not as fuel for human beings.” He suggested that biofuel production be restricted to agricultural waste and nonfood crops.
Brazil’s president, Luiz Inácio Lula da Silva, also took a swipe at the United States’ ethanol production, saying that corn-based ethanol could “obviously only compete with sugar-cane ethanol when it is shot up with subsidies and shielded behind tariff barriers.” Brazil and the United States are the world’s largest producers of ethanol. Most of Brazil’s ethanol comes from sugar cane and most in the United States comes from corn. “There is good ethanol and bad ethanol,” he said, adding that ethanol from sugar cane was far more energy efficient than corn ethanol. “Good ethanol helps clean up the planet and is competitive. Bad ethanol comes with the fat of subsidies.”
The United States’ agriculture secretary, Ed Schafer, who attended the meeting, dismissed the criticism, saying Brazil could be planting food crops like corn and soybeans on the acres it devotes to sugar cane from ethanol. “They’re choosing to grow sugar cane, and we choose to grow corn,” said Mr. Schafer, who maintains that ethanol has played a minor role in food inflation. “I don’t understand the distinction.”
The three-day conference drew dozens of world leaders, like President Nicolas Sarkozy of France and Prime Minister Yasuo Fukuda of Japan, to discuss food security. Food prices are at their highest in more than three decades and stockpiles are at perilous lows.
The reasons for the rise in food prices include weather problems that reduced crop yields, growing demand for food among the emerging middle class in China and other developing countries, and the increasing production of ethanol and other biofuels.
Mr. Diouf of the Food and Agriculture Organization sharply criticized wealthy nations for cutting spending on agricultural programs for the world’s poor, while spending billions of dollars on carbon markets, subsidies for their own farmers, weapons and biofuel production. “The developing countries did, in fact, forge policies, strategies and programs that — if they had received appropriate funding — would have given us world food security,” Mr. Diouf said, adding that countries had finally mobilized to help only after images of food riots and hunger emerged in the news media.
Susan Shepherd of Doctors Without Borders said that in Niger, where she has worked for the past few years, higher prices meant that families bought less food — or less nutritious food — for their children. “The only one who really focused on hunger and malnutrition — about the people who go hungry — was the pope,” she said, referring to a message from Pope Benedict XVI that was read at the conference.
New York Times
-------------------------------------------------------------------------------------------
-------------------------------------------------------------------------------------------
BACK in 1996 and again in 2002, the UN’s Food and Agriculture Organisation arranged summits to reverse the miserable condition of world farming. They failed. This week yet another food summit got under way, in Rome. It takes place when, for the first time in a generation, there is widespread acceptance that something is needed beyond windy promises. But what?
Joachim von Braun, the head of the International Food Policy Research Institute (IFPRI), a Washington, DC, research group financed by governments, sees several things that the world food conference should do.
1, First, it needs to finance the world’s food-aid shortfall. Earlier this year, the World Food Programme (WFP), the main agency handing out emergency relief, put out an all-points bulletin asking for over $750m to offset the impact of higher cereals prices. Last week, it completed its fund-raising, thanks to an extraordinary gift of $500m from Saudi Arabia. Unlike most offers of “new money”, this turned out not to be old promises repackaged.
2,Next, the conference could help to rationalise biofuels policy. It probably won’t. Some non-governmental organisations want a moratorium on ethanol production. Even some big food companies would support something milder, such as international restrictions on producing ethanol from maize. In practice, the Rome conference cannot discuss even that. Just before it began, America’s secretary of agriculture, Ed Schafer, claimed that ethanol accounts for only 3%, at most, of the increase in world food prices—a highly contentious view, and one that is likely to leave the summit split and paralysed over biofuels.
3, The conference could come also up with some short-term fixes to bring down world prices. The most obvious such fix would be to reduce export bans, imposed by about 40 countries. A study by IFPRI calculates that getting rid of these would reduce world cereals prices by an average of 30%. Here, there is some good news. Vietnam has promised to resume some of its rice exports; Kazakhstan has done the same with wheat; India has said it will restart rice exports to some African countries. Summits have a way of persuading heads of state not to beggar their neighbours, so the Rome one could encourage more such promises.
“The underlying problem,” says Lennart Båge, the head of the UN’s International Fund for Agricultural Development, “is the decline in agricultural productivity growth. Unless we reverse that, we’ll be back in the same situation in a few years' time.”
4, A world trade deal on agriculture. Japan’s prime minister, Yasuo Fukuda, called on everyone to “smooth trade in agricultural products”, which sounds waffly but since any action will have to come at the next meeting of the G8 group of rich countries and since he will chair the meeting, it may count for something.
5, But most important, the Rome meeting could make a start on the main task of farming: a second green revolution. Ban Ki-moon, the UN secretary-general, suggests that world food production needs to rise by half by 2030 to satisfy growing demand. Behind the scenes, countries are preparing an avalanche of promises to help finance research into new seeds, build irrigation canals and spread fertiliser use (seeds, irrigation and fertilisers were the main components of the first green revolution of the 1960s). These promises could be the main achievements of the Rome summit. But they will be flawed and partial.
Economist