Az EU ma: helyzetkép és forgatókönyvek

Előadás „Az Európai Unió és iskolai tanítása” c. konferencián, a Magyar Történelmi Társulat Tanári Tagozata szervezésében, Budapest, 2006. május 13.


Aligha lehet kétséges, hogy az európai integrációs folyamat az elmúlt fél évszázad legnagyobb politikai vívmánya. Kiindulópontja a szükségszerűség érzése volt: az alapítók generációját az a „soha többé” eltökéltség vezérelte, amely nem csupán közvetlenül a második világháború borzalmaira kívánt választ adni, de azon túlmenően az európai történelem egészét jellemző negatív dialektikán való egyszer s mindenkori felülemelkedést is célozta. Kifutását tekintve pedig a remény vezérelte, miszerint az európaiak közösséggé válása utat mutathat a világ jövőbeni megszervezése felé. Annál is inkább, mivel az integráció Jacques Delors roppant találó megfogalmazása szerint nem egyéb, mint „az egymásra utaltság kezelésének laboratóriuma”.

Most elsősorban mégsem arról akarok szólni, hogy milyen zseniális, szükségszerű és reményhordozó az európai projekt. Részben azért nem erről lesz szó, mert a megvalósítás során elkövetett hibák ma már komoly kockázatokat rejtenek magukban, és sok tekintetben kiüresítették az eredeti elképzeléseket. Részben pedig azért lesz máson a hangsúly, mert a folyamat külső-belső hitelessége és legitimitása szempontjából ma az egyik legnagyobb kockázatot a retorika és a realitások között tátongó szakadék jelenti. Ezúttal tehát szigorúan az utóbbira összpontosítok: az integráció valóságát szeretném vizsgálni.

Az Európai Unió immár 450 millió fős belső piacával, közös kereskedelempolitikájával a világgazdaság két vezető hatalmának egyike. Összesített katonai büdzséi alapján erősen lemaradva bár, de második helyen áll az önmagával folytatott egyszemélyes fegyverkezési verseny következtében a földgolyó katonai kiadásainak felét költő Egyesült Államok mögött. Európa adja a globális fejlesztési támogatások és humanitárius segélyek felét, az ENSZ költségvetésének 40 százalékát, s az elmúlt évtizedekben ő vállalta a békefenntartási és a válságokat követő helyreállítási terhek háromnegyedét. Az euró bevezetését egyértelmű sikerként lehetett elkönyvelni, az Unió napirendjén pedig a gazdasági-pénzügyi fókusz mellett egyre nyomatékosabban szerepelnek a diplomáciai és katonai-védelmi kérdések is. Szomszédsága nem csak hogy nem kíván konfrontálódni az EU-val, de többnyire minden igyekezetük arra irányul, hogy maguk is részévé váljanak. Egyszóval az integráció – látszólag – diadalmenet. Bizonyos területeken és bizonyos pontig tényleg az. Ám valójában agyaglábakon álló óriás. Továbbra is hiányzik ugyanis belőle az, ami értelmet, irányt és túlélést biztosítana számára: nem tisztázott benne a politika helye, következésképpen napjainkra életveszélyes senki földje zónát súrol a szuverenitás.

Hogyan jutottunk idáig?

Amikor az integráció alapítói a Nagy-Britannia által alternatívaként kezdeményezett szabadkereskedelmi „térség” helyett egy vámuniót képező és közös politikákat foganatosító „közösséget” indítottak útjára, vitathatatlan politikai ambícióval ruházták fel projektjüket. A Római Szerződést előkészítő messinai konferencia külügyminiszteri határozatában a Hatok egyébként feketén-fehéren leszögezték, hogy a gazdasági integráció csupán az első lépés az európai építkezés folyamatában. Célja mindenekelőtt, hogy „Európa megőrizze a világban elfoglalt helyét, visszanyerje befolyását és kisugárzását, s folyamatosan növelje lakossága életszínvonalát”.

A politikai „finalitás” azonban a kétpólusúság időszakában elkerülhetetlennek beállított atlanti alárendelődés nyomása alatt, a közös piac kialakítására való aránytalan összpontosítással, a sorozatos bővítésekkel és a folyamatos kompromisszumokkal mindinkább háttérbe szorult. Ennek folyományaként egy igen szerencsétlen kombinációnak lehetünk tanúi. A tagállamok az európai egységesítés jelszavával lemondanak nemzeti szuverenitásuk (a külső-belső folyamatok politikai ellenőrzésére, korrigálására és alakítására való képességük) komoly szeleteiről, miközben kollektív, uniós szinten semmi nincs, ami képes és hajlandó lenne azt képviselni-védeni. A szakirodalomban negatív integrációként emlegetett belső korlátlebontást nem követte a pozitív, közös politikai entitást építő szakasz. Az unió alapítói által közbeeső állomásnak tekintett gazdasági egységesítést nem koronázta meg az egészet keretbe foglaló stratégiai dimenzió: ennek híján a nyers piaci logika szuverenitásunk fokozatos eróziójához vezet.

A folyamat mechanikáját jól példázta a nyolcvanas évek közepén Jacques Delors elnöksége alatt elindított nagy projekt, az egységes belső piac létrehozása (a személyek, áruk, tőke és szolgáltatások szabad áramlásának útjában álló fizikai és jogi-technikai akadályok felszámolása). Az eredeti terv az Európán belüli versenyt ösztönző belső deregulációt összekapcsolta egy ambiciózus iparpolitikai dimenzióval, amely a kontinens ipari-technológiai bázisának megőrzése és erősítése, a jövőbe mutató képességek és infrastruktúrák kiépítése és a foglalkoztatás szolgálatába állította volna azt. A közösségen belüli legkisebb közös nevező azonban csak a projekt első feléig terjedt. A belső korlátlebontást ugyanis két gyökeresen ellentétes megfontolásból lehet támogatni: míg egyesek számára a belső liberalizálás az integrációt kell hogy elősegítse, addig mások szemében az integráció csupán a teljes liberalizálás eszköze. Az összuniós konszenzus tehát mindössze a negatív integrációhoz elég. A felemás megoldás nyomán viszont a tagállamok nemzeti hatáskörben úgy veszítik el a politikai döntés és cselekvés képességét, hogy kollektív szinten semmi nem érvényesíti helyettük az imígyen feláldozott szuverenitáselemeket. A következményekre pedig a francia De Gaulle tábornok már évtizedekkel ezelőtt figyelmeztetett: „Egy integrált Európa, aminek nincs politikája olyan kívülállótól kerülne függésbe, akinek viszont nagyon is van.”

A kilencvenes évek folyamán zajló kettős előremenekülés ráadásul példátlan mértékben felggyorsította ezt a torzulási folyamatot. A „bővítés” és „mélyítés” közötti versenyfutás ugyanis az adott körülmények között így is, úgy is csak az egyik oldalnak kedvezhetett. Annak, amely a megkérdőjelezhetetlen szent kötelességként beállított, vég nélküli bővítéstől alapvetően az integráció felhígítását remélte: mind a tagállamok számának és sokszínűségének objektív növekedése, mind az újonnan csatlakozók szubjektív irányultsága, mind pedig a közös identitásépítésnek és távlati tervezésnek a lezáratlanságból adódó ellehetetlenítése folytán. A másik oldalon az Unió politikai célkitűzéseihez ragaszkodók a „mélyítést” emelték amolyan ellendogmává. Ezáltal pedig beleestek a létező legostobább csapdába. Mivel az összuniós szintű integrációs előrelépések természetesen továbbra is csak a legkisebb nevező alapján történtek, a felhígulást megelőzni próbálók az egymás után gyártott szerződésekbe foglalt sorozatos kompromisszumokkal mindössze két dolgot érhettek el. Egyrészt tovább növelték az egész építmény kiegyensúlyozatlanságát a szuverenitás-leépítő negatív integráció javára; másrészt pedig eszközökkel nem alátámasztott nagyratörő cékitűzéseket fogalmaztak meg, s ezáltal mesterségesen és irreálisan felduzzasztották az Unióval szemben támasztott elvárásokat. Ami óhatatlanul vagy állandó csalódásokhoz, vagy „Brüsszel” általános bűnbakként való megjelenítéséhez vezetett. Leginkább persze mindkettőhöz egyszerre.

Hol tartunk ma?

Európát jelenleg stratégiai és identitásbeli megfoghatatlanság jellemzi: földrajzi és politikai körvonalait egyaránt homály fedi. Földrajzi határai nem csupán Kelet és Dél felé, de nyugati irányban is mindmáig tisztázatlanok. A gazdasági és politikai dimenziók közötti fentebb leírt aránytalanság pedig döntési és cselekvési képességünk folyamatos gyengülését eredményezi: ez belül a szociális, kulturális, ipari-technológiai, védelmi törekvések lefelé nivellálásához, kívül kollektív tehetetlenséghez, a kontinens sebezhetőségéhez vezet.

2004 tavaszán Romano Prodi bizottsági elnök felkérésére egy illusztris személyiségekből álló tanácsadó csoport felettébb tanulságos elemzést tett le az asztalra. A régi és új, kicsi és nagy EU-tagállamok neves exminisztereit, tudósait, üzletembereit tömörítő „bölcsek” testületének feladata egy „fenntartható projekt” kidolgozása volt az Unió számára. Ennek ők „A politikai Európa létrehozása” címet adták, és a jelen folyamatainak szemügyre vételekor igen pesszimista képet festettek le. Nem mintha nem lenne közös alap, amire építkezhetnénk, vagy mintha ez a közös alap nem lenne elméletileg minden szempontból életképes és releváns. Hanem, mert napjainkban ennek ellenére a szakadék szélére került. Az ok magától értetődő. Mint írták: „az európai modell továbbvitele azért nem biztosított, mert semmi nem védi kellőképpen – lévén, hogy nincs hatékony, politikai unió formájában jelentkező megtestesülése”. Konklúzióként pedig egy drámai, ám logikus megállapítással zárult a gondolatmenet: „Európaiak, meghalhat a ti Európátok!”



A kilencvenes évekbeli kettős előremenekülés révén egyre akuttabban jelentkező politikahiány értelemszerűen külső-belső válságokhoz vezet. Ezeket azonban akár lehetőségként is felfoghatjuk: kíméletlenül felszínre hozzák ugyanis a hosszú évtizedek óta a mélyben húzódó, ám üres szóvirágok mögött kitartóan elkendőzni próbált lényegi ellentéteket. Az utóbbi időben két ilyen „igazság pillanata” a média figyelmének is a középpontjába került. Először az iraki beavatkozás körüli viharokat, majd pedig az alkotmányosnak keresztelt új uniós szerződés francia és holland elutasítását boncolták ízekre és kommentálták bőségesen a nagy nyilvánosság előtt. A kérdés – mint mindig – természetesen most is az, hogy vajon a történtekből sikerül-e végre levonni a már régóta esedékes konzekvenciákat. Vagyis a rövidlátó felelőtlenség, a színes délibábkergetés és a meddő önigazolás-kísérletek helyett a politikai realitások talajára visszahelyezve folytatni az európai építkezést.



Ehhez mindenekelőtt tudomásul kell venni, hogy az uniós tagállamokat ma egy alapvető, háromszintes törésvonal osztja két szembenálló táborra. Az iraki válság során szokatlanul nyílt formában kifejezésre is jutott, hogy az egyes EU-országok – bár kiindulópontjuk furcsamód sok tekintetben hasonló, végkövetkeztetésükben mégis – gyökeresen ellentétes nézeteket vallanak. Mind az integráció tartalmára, mind az Egyesült Államokhoz fűződő kapcsolatára, mind pedig a világrend kívánatos felépítésére vonatkozóan – egyelőre legalábbis – összeegyeztethetetlenek az elképzeléseik.



Ami az integrációt illeti, egyetlen tagállam sem vonja kétségbe az Európai Unió jelen és potenciális előnyeit. Kérdés azonban, hogy milyen Európát látnának szívesen. Míg egyesek számára az integráció alapvetően egy jól szervezett szabadkereskedelmi övezet, amely politikákkal csupán akkor, ott és addig rendelkezik, amikor, ahol és ameddig az Amerikának is megfelel, mások szerint az adja létjogosultságát, ha kontinensünket a saját modelljét képviselő-védő, teljes értékű geopolitikai szereplővé emeli. Az Egyesült Államokkal kialakított kapcsolatok terén valamennyi tagállam szoros partnerséget szeretne látni. Ám korántsem mindegy, hogy milyen alapokon. Míg egyeseket cseppet sem zavar – sőt akár a kapcsolat stabilitásának zálogát látják abban –, hogy az úgynevezett partnerségben Európa egyoldalú függőségi helyzetből vesz részt, addig mások szerint a kölcsönösségen alapuló valódi partneri viszonyt csak Európa nagykorúsodása, autonómiájának teljes körű és maradéktalan felvállalása biztosíthatná.



A világrend kívánatos alakulása kapcsán minden EU-tagállam a multilateralizmusban látja az egyetlen olyan megoldást, amely legitimitást, ezáltal hosszú távon is fenntarthatóságot képes garantálni. A kérdés megint csak az, hogy milyen alapokon működő, milyen multilateralizmusról lenne szó. Egyesek úgy vélik, hogy egy transzatlantinak nevezett (mint láttuk, belül erősen kiegyensúlyozatlan) egypólus az, ami stabil kereteket nyújthat egy jól működő, bár szelektív multilateralizmus számára. E nézet szerint adott esetben – jobb híján – akár a NATO is átveheti az ENSZ BT szerepét. De leginkább persze szükség sem lenne erre, lévén hogy az elsöprő fölény előtt magától meghajolna, az egypólus akarata számára multilaterális fügefalevelet biztosítana a Biztonsági Tanács. Mások szerint ez nem csupán illuzórikus elképzelés, de a hátterében álló dzsungeltörvény szentesítése egyben rendkívül veszélyes precedenst is teremtene. E felfogásban az „ellensúlyok és fékek” elvének érvényesülését kizárólag egy többpólusú rendszer biztosíthatja, valódi multilateralizmusra csak a mainál jóval kiegyensúlyozottabb nemzetközi erőviszonyok között volna esély. Európa célja és küldetése, hogy maga is a globális folyamatokat alakító – azokat lehetőség szerint az együttműködés felé terelő – hatalmi központok egyikévé nője ki magát.



Mindezen vitákkal kapcsolatban az egyik legnagyobb elismertségnek örvendő uniós politikus, Jean-Claude Juncker luxemburgi miniszterelnök 2005 júniusában „két filozófia” ütközéséről beszélt. Mint hozzátette: „Mindig tudtam, hogy eljön az idő, amikor majd ez az egész felszínre kerül”.



Eközben az európai állampolgárok már-már ösztönösen érzékelik (és a felmérések egybehangzó tanúsága szerint masszívan nehezményezik) a szuverenitásvesztésből fakadó politikahiányt. A gazdasági-társadalmi berendezkedést illetően nem a szabályok nélküli „ultraliberalizmus”, hanem a szolidaritás és a környezetvédelem által keretek között tartott szociális piacgazdaság mellett teszik le voksukat. A közös uniós fellépést tartják hatékonynak és kívánatosnak, ám ettől még identitásaikról és nemzeti vétóikról nem óhajtanak lemondani. Elsöprő többséggel értenek egyet abban is, hogy Európának „az Egyesült Államoktól független külpolitikát” kellene folytatnia. Márpedig a politikai cselekvés és szabályozás igénye, az identitáshoz való ragaszkodás, illetve a független külső szerepvállalás mint elvárás teljes mértékben legitim – s egyébiránt stratégiai szempontból mindenképpen elengedhetetlen – törekvés. Figyelmen kívül hagyása pusztán egyetlen dolgot eredményezhet: visszafordíthatatlan külső-belső hiteltelenedést.

Hogyan tovább?

A jelen integrációs gyakorlat, melyben felelősségeiket egy politika nélküli unióra ruházzák át a tagállamok, alapvetően két forgatókönyvhöz vezethet. Vagy folytatódik, s ez esetben európai érdek- és értékérvényesítő képességünk külső hatalom/hatalmak irányítása alatt erodálódik semmivé. Az európai építkezés során bevett hasonlattal élve: feloldódunk, mint egy csésze teában a cukor. Vagy ellenhatást vált ki, s az integrációs „közjáték” után a szuverenitásgyakorlás kizárólagos alapon visszatér a hagyományos nemzetállami keretek közé. A probléma az, hogy az európai országok ma már egymagukban sem a globális kihívásokkal szemben, sem a nemzetközi erőviszonyok rendszerében nem képeznek kritikus tömeget. A kiút kézenfekvő: Európát politikai tartalommal kell feltölteni s uniós szinten kifejezetten európai stratégiai prioritásokat és preferenciákat kell kifejezésre juttatni.

Ez mindenekelőtt olyan konkrét – elméletileg magától értetődő – lépéseket jelentene, mint hogy például a gazdasági és pénzügyi unió (EMU) stabilitási paktumának kiadáskorlátozó szabályai alól kivonhatóak lennének az európai gyártású fegyverzeti beszerzésekre (magyarán: az önálló európai hadiipari-technológiai bázis megőrzésére), vagy éppenséggel az európai energiaellátás külső függőségének csökkentésére irányuló beruházások. Hasonló szellemben – az Egyesült Államokban következetesen folytatott gyakorlat mintájára – beazonosításra kerülnének a stratégiailag kulcsfontosságú ágazatokban működő azon vállalatok, melyeknek politikai és biztonsági okokból európai tulajdonban kell maradniuk. Ha viszont az ilyen típusú szuverenitásőrző intézkedések megtételére alkalmatlannak bizonyul az EU, akkor így vagy úgy, de elkerülhetetlenül az önmegsemmisítés felé halad. Mint azt Umberto Eco olasz filozófus megfogalmazta: „Európa vagy európai lesz, vagy darabokra hullik szét”.

Pedig az egybenmaradáshoz jó alapokkal indulnánk. Földrajzi adottságunk, történelmi örökségünk és az immár több mint fél évszázados integráció tapasztalata ugyanis egy erősen konvergáló európai szemléletmódot eredményezett. Kontinensünk elhelyezkedése kezdettől világossá tette, hogy – szemben mondjuk az Egyesült Államokkal, melyet óceánok választanak el a potenciális válságövezetektől – Európa számára az elszigetelődés soha nem jelenthet opciót. A környezetünkhöz fűződő kapcsolatok egyetlen hosszú távon életképes módja az együttműködés és a párbeszéd. Belső testvérharcokban, képlékeny szövetségekben, nehezen kivívott értékeink saját magunk általi sárba tiprásában bővelkedő történelmünk ráadásul erős szkepticizmussal vértezett fel bennünket, különösen ami a jó és a gonosz küzdelmére leegyszerűsített világképeket, az egytényezős értelmezési kereteket, valamint a végsőnek hitt-hirdetett győzelmeket illeti. Ehhez társul még az integráció egyik legfőbb tanulsága és vezérfonala: az intézményekbe (azok legitimáló, tapasztalat-továbbörökítő, magatartásformáló erejébe) vetett hitünk.

A fentiek elegyéből egyfajta „intelligens egoizmusként” emlegetett hozzáállás körvonalazódott ki, melynek középpontjában az az egyszerű, ám messzemutató meggyőződés áll, miszerint a legjobb életbiztosítás a szolidaritás. Ez utóbbi három fő dimenzióban jelentkezik: az európai fenntarthatóság-modell lényege a belső (társadalmi kohéziót célzó, illetve az európai országok és régiók közötti politikai-pénzügyi mechanizmusokat mozgató), a külső (a leszakadó országok fejlesztésére és multilaterális keretek építésére irányuló), valamint a nemzedékek közötti (a környezet és a természeti források felelősségteljesebb kezelését szorgalmazó) szolidaritás.

Mindez természetesen szép is, jó is, előremutató is. Az imígyen összeálló modell belső megőrzéséhez és külső előmozdításához azonban jóval többre volna szükség, mint egy rokonszenves – és egyébiránt helytálló – megközelítés. Érvényesítéséhez ugyanis stratégia, vagyis szuverenitás alapú, geopolitikai megfontolások által vezérelt, határozott irányvonal, döntés és cselekvés szükségeltetik. Márpedig ez a mai Unióban elképzelhetetlen: minden rá irányuló erőfeszítés két ponton is azonnal zátonyra fut. Egyrészt az autonómia, másrészt az erő és hatalom kérdésében ütközik ki a tagállamok közötti mély megosztottság, amelyben a többség gondolkodását vagy az atlantista alárendelődés, vagy a pacifista délibábok, vagy egyszerre mindkettő határozza meg. Függetlenül attól, hogy egyik is, másik is a valóságtól elrugaszkodott, hosszú távon végzetes elképzelés. Melynek hívei éppen csak arról feledkeznek meg, hogy a függetlenség elutasítása függőséget, az erő elutasítása pedig erőtlenséget eredményez. A függőség és erőtlenség pedig egyaránt kiszolgáltatottsághoz és hiteltelenséghez, más szóval bárminemű tárgyalási pozíció egyszer s mindenkori elvesztéséhez vezet. Akár saját modellünk fennmaradásáról, akár a nemzetközi folyamatok alakításáról legyen szó.

Ebben a helyzetben természetszerűleg adja magát a kérdés, hogy mit lehet tenni, és lehet-e egyáltalán tenni valamit? Nos, a válasz egyértelmű igen, ám ehhez mindenekelőtt tudomásul kell venni a mély belső ellentmondásokat, továbbá azt az evidenciát, hogy kisebbségben levő elképzelést nem lehet többségi döntéshozatallal megvalósítani. Következésképpen egyrészt megálljt kell parancsolni az integrációs előremenekülésnek, másrészt az ún. rugalmasság (a többsebességes Európa, változó geometria, előőrs stb. neveken ismert differenciálás) elve alapján a konkrét projektekre, valamint a többet és gyorsabban megvalósítani akaró tagállamok húzóerejére kell összpontosítani.

Az integráció szakadékba rohanását megállító stabilizálás kulcsa a két projekt – Európa mint térség és Európa mint geopolitikai szereplő – világos megkülönböztetése egymástól. A korábban többször említett Jacques Delors, illetve az alkotmányosnak nevezett uniós szerződés tervezetét kidolgozó Konventben elnöklő Valéry Giscard d’Estaing már a kilencvenes évek közepén külön-külön azon meggyőződésüknek adtak hangot, miszerint a kibővült Európa közös ambíciói nagyjából a Maastrichti Szerződést megelőző Európai Egységokmányban foglaltak szintjén határozhatók meg reálisan. És már ez sem akármilyen fegyvertényt jelentene. Azt mutatná ugyanis, hogy az óriási, lényegében kontinensünk egészét lefedő térséget sikerült a fentebb leírt szolidaritásmodell alapján, jól működő egységbe szervezni.

A „nagy Európa” legkisebb közös nevezőjét azonban egyelőre fényévek választják el attól, hogy a külső súlyt és befolyást is biztosító önálló politikákhoz elég legyen. Ezért hát bölcsebb és hasznosabb lenne konkrét projektekre koncentrálni: a jelenlegi egy helyben toporgás helyett így rögvest a lehetőségek széles tárháza nyílna meg előttünk. A határokon átnyúló infrastrukturális hálózat, az oktatás-kutatás, az energiaellátás vagy a biztonsági-védelmi képességek fejlesztése terén például millió konkrét és jövőbe mutató – az európai szuverenitást erősítő, ipari-technológiai bázisunkat fejlesztő, gazdasági teljesítőképességünket növelő, foglalkoztatást ösztönző – kezdeményezés vár régóta gazdára. Ezek ahol lehet, ott összuniós körben jönnének létre (mint a Galileo műholdas navigációs rendszer esetében), ahol pedig nem, ott szűkebb csoportban (az Ariane vagy az Airbus mintájára) kerülnének megvalósításra. Időközben pedig a leginkább ambiciózus országok szűkebb köréből kirajzolódhat az egyértelmű stratégiai célkitűzéseket felvállalni kész „előőrs”, amely egyfajta húzóerőként igyekszik előbb-utóbb valamennyi tagállamot az európai szuverenitás megőrzése szempontjából elengedhetetlen politikai unió útjára terelni.

Mindez persze nyilvánvalóan a politikai akarat meglétének függvénye. Ám egyáltalán nem kizárt, hogy az események formáló ereje – a globális kihívásokkal és lokális válságokkal szembeni tehetetlenség következményei, az óceán túlpartjáról kapott pofonok, a politikai gyengeség miatt elszenvedett gazdasági hátrányok – végül mégiscsak ebbe az irányba sodorják a tagállamokat. Egy dolog ugyanis bizonyosnak mondható: Európa európaiként való fennmaradása számára az integráció önálló és határozott politikai tartalommal való feltöltése jelenti az egyedüli esélyt. Egészen egyszerűen nincs más út. A kérdés az, hogy vajon még időben rátalálunk-e? Így hát ma különösen aktuálisak az alapítók között helyet foglaló belga Paul-Henri Spaak ébredést sürgető szavai: „Olyan tétlenek vagyunk, mintha a történelem megvárna bennünket, mintha lenne időnk megváltoztatni a gondolkodásmódunkat, mintha az örökkévalóság is a miénk volna.”

Vincze Hajnalka

2007-13 kutatási keret

Az EU tagállamok miniszterei hosszas vita után elfogadták a hétéves kutatás-fejlesztési keretprogramot, amely szerint a szervezet azokban a tagállamokban finanszírozhatja őssejtkutatást, amelyekben ezt a törvény megengedi.

Az EU-ban Belgiumban, Svédországban és az Egyesült Királyságban a többi tagországnál liberálisabb szabályozás vonatkozik az őssejtkutatásra, míg Franciaországban, Spanyolországban és Hollandiában csak korlátozásokkal lehet ilyen kutatásokat végezni.

A kutatási keretprogramról szóló dokumentumot első körben Németország mellett Ausztria, Olaszország, Litvánia, Luxembourg, Málta, Lengyelország és Szlovákia utasította el. Mivel a döntéshez minősített többségre volt szükség a finn elnökség kompromisszumos javaslattal állt elő és újrafogalmazta az őssejkutatásról szóló bekezdést. Eszerint az EU csak azokban az országokban támogathat ilyen kutatásokat, amelyekben ezt a törvény engedélyezi és a kutatási projektet az adott tagállam jóváhagyja. A kutatási keretprogramot, amely 2007. január 1-jén léphet hatályba, végül Németország és Olaszország is elfogadta.

Az előző hétéves kutatási keretprogram során az EU kilenc az őssejtkutatással kapcsolatos kutatási projektet finanszírozott Belgiumban, Svédországban és az Egyesült Királyságban 8 millió euróval.

A program keretében nem finanszírozhatóak az emberi embriók klónozására irányuló kutatási tevékenységek, az ember genetikai örökségének módosítására irányuló olyan kutatási tevékenységek, amelyek örökölhetővé teszik az ilyen módosításokat, valamint az emberi embrióknak kizárólag kutatási célra vagy őssejt létrehozására történő előállítására irányuló kutatási tevékenységek, beleértve a sejtmag áthelyezést.

A hetedik kutatási keretprogram a 2007-2013-as időszakra több mint 50 milliárd eurót biztosít a kutatás, fejlesztés támogatására, melyből a tudományos együttműködések, ötletek, emberi erőforrások, kapacitások és a Közös Kutatóközpont nem nukleáris tevékenységeit finanszírozzák. A nukleáris kutatási és képzési programra (az eredetileg javasolt 3 milliárd 92 millió helyett) 2 milliárd 751 millió euró jut. (Az idén kifutó, hatodik kutatási keretprogram költségvetése öt évre (2002-2006) - 16 milliárd 279 millió euró volt.)

A keretprogram a 25 tagállam kutatásra fordított összes költségvetésének 6 százalékát teszi ki. A többi 94 százalékról az egyes országok maguk, saját szabályaik szerint döntenek.
Euvonal

Súlyos kudarc a WTO-tárgyalásokon

A világ befolyásos kereskedelmi hatalmai képtelenek voltak megállapodni a mezőgazdasági termények és iparcikkek kereskedelmi liberalizációjának menetéről, vagyis a genfi tárgyalássorozat kudarcba fulladt - jelentették hírügynökségek. Kamal Nath indiai kereskedelmi miniszter bejelentette, hogy a tárgyalásokat felfüggesztették, és azokat "hónapok, évek múlva indíthatják be újra". Celso Amorim brazíl külügyminiszter "komoly visszalépésnek" nevezte a történteket.

Az Európai Unió képviselője, Peter Mandelson biztos a négy éve zajló tárgyalások kudarcáért az Egyesült Államokat okolta, amiért az nem volt hajlandó a mezőgazdasági támogatások csökkentésére az uniós mezőgazdasági vámok mérséklésére tett ajánlat ellenében. Mandelson is bizonytalannak nevezte, hány év telhet el, amíg a most határidő kitűzése nélkül felfüggesztett tárgyalások újraindulhatnak. Hozzátette, a megbeszélések csak akkor nyerhetnek újra értelmet, ha az Egyesült Államok hajlandó mezőgazdasági szektora megreformálására. Az EU biztosa emlékeztetett arra, hogy az unió reformprogramja keretében csökkenti az agrártámogatásokat, és beleegyezett a mezőgazdasági vámok átlagban 54 százalékos szintre történő leszállításába.

Holtpont
Pascal Lamy, a WTO vezetője által összehívott tárgyalásokon a 25 tagú Európai Unió, Ausztrália, Brazília, India, Japán és az Egyesült Államok képviselői vettek részt. A vezető ipari országok Nyolcak csoportja a múlt heti oroszországi csúcstalálkozójukon még megerősítette elkötelezettségét a tárgyalássorozat sikerre vitelében, ezt azonban a vasárnapi, 14 órás tárgyalásokon nem sikerült konkrét tettekkel alátámasztani. Hétfőn még összejönnek a miniszterek, de már - mint mondták - nem hivatalos tárgyalásokra. Azt vitatja meg a 146 tagú Világkereskedelmi Szervezet (WTO), mi legyen a következő lépés.

Ugyan egyet értettek a résztvevők az elvekben, amikről Susan Schwab amerikai kereskedelmi megbízott úgy nyilatkozott, hogy "erőteljes, kiterjedt és kiegyensúlyozott " kereskedelmi fordulóra törekszenek, ám egyetlen vezető kereskedelmi hatalom nem volt hajlandó kompromisszumokra, hogy a holtpontra jutott tárgyalások beindulhassanak.

Kifutnak az időből
Ugyan egyes illetékesek az elmúlt napokban derűlátóan nyilatkoztak a kilátásokat illetően, de végül is a frontok megmerevedtek: az Egyesült Államok nem volt hajlandó mérsékelni az amerikai farmereknek juttatott támogatásokat, illetve ezt csak abban az esetben tette volna meg, ha az Európai Unió csökkentette volna a mezőgazdaági termények importvámját, továbbá a fejlődő országcsoport meghatározó tagjai - Brazília és India - vállalták volna az ipari termékek kereskedelmi akadályainak lebontását.

A 2001-ben a katari fővárosban, Dohában elindított "dohai kereskedelmi forduló" néven ismert tárgyalássorozat célja az lett volna, hogy a kereskedelmi korlátok valamennyi szektort érintő lebontásával ösztönözzék a globális fellendülést és javítsanak a fejlődő világ exportlehetőségein. A fejlett és a fejlődő országok, illetve az USA és az EU közötti ellentétek miatt mindezt nem lehetett megvalósítani. Az országcsoportok kitartanak álláspontjaik mellett, miközben a résztvevők kifutnak az időből. Legfeljebb 2007 közepéig kellene elfogadható javaslatokat kidolgozni, George W. Bush amerikai elnök ugyanis csak eddig a határidőig fogadtathat el a kongresszussal viszonylag könnyen egy átfogó kereskedelmi megállapodást.

Három blokk
A szakértők emlékeztetnek a kilencvenes évek válságára. Akkor az előző, az uruguayi forduló néven ismert, 1986-ban beindított tárgyalássorozat futott ki az időből, és azt végül csak 1993-ban tudták befejezni.

A német ipari kamara elnöke szerint "a WTO tárgyalások összeomlása gyengíteni fogja a WTO szerepét, és egy sor kétoldalú kereskedelmi megállapodáshoz vezet". Az indiai Nemzetközi Gazdasági Kutatóintézet igazgatója szerint mind a mezőgazdasági, mint az ipari szektor liberalizációjában visszalépés történt, a világ három elkülönülő blokk, az USA, az EU és Ázsia irányába, illetve a bilaterális megállapodások felé mozdul.

index

Poland's new leader sets pro-EU tone

Poland?s new prime minister Jaroslaw Kaczynski gave an EU-friendly speech to parliament on 19 July as deputies approved his nomination to the post by 240 votes to 205, but he fenced off social issues such as gay rights as a sovereign domain.

"The key feature of our policy is membership in the European Union. We want to be in the EU and, I stress this, to take part in everything that can lead to breaking today's EU crisis. This means finding a new [legal] foundation," he said, referring to the draft EU constitution.

On the eurozone, he added the government will stick to previous plans to cap the budget deficit at zloty 30 billion this year [€7 billion] in a "continuous" politics of fiscal discipline, but warned "we will need to use the zloty, everything indicates, for many years to come."

His words run counter to his popular reputation as a sharp eurosceptic and economic anti-liberal, with the value of the zloty falling after the sudden news, two weeks ago, that Mr Kaczynski will take the reins from his more moderate and liberal predecessor, Kazimierz Marcinkiewicz.

The new leader also used soft language on Germany and Russia, after an ugly row with Berlin over a satirical story calling his twin brother and Polish president - Lech Kaczynski - a potato. Polish-Russian relations have grated over the issue of calling Russia's 1940 murder of Polish officers in Katyn "genocide." "It is not the role of prime minister to lead fights over the past," he stated. "I want my government and myself to form a group that works for the future. We leave these fights to historians for the time being," Mr Kaczynski explained, saying there is "much iniquity" but also "much togetherness" in Polish-Russian history.

He stressed that Poland needs to cut its energy dependency on Russia however, aligning himself with countries such as the UK, France, Finland and the Baltic states who see their future energy security in more nuclear power and the flexibility of the liquid -as opposed to piped - natural gas market. "Should we not already be thinking about nuclear energy?" Mr Kaczynski asked, pointing out that Poland's coal-based energy sector is falling behind the times in climate change terms. "The hysteria about nuclear energy is dying down," he indicated, adding "we want to build a [liquid] gas port terminal."

But if the prime minister's tone-setting speech could be seen as EU-friendly, it was also a careful balancing act which preserved his Law and Justice party credentials on safeguarding Polish sovereignty and Roman Catholic values, combating corruption and improving welfare. "In the EU, we have to maintain our ability to take our own decisions," he said. "We will strive for Poland to keep its sovereignty in the area of culture and customs. EU laws do not and should not cover this area. We are different in our traditions, and there is no point in hiding it, from many other countries."

The prime minister explained that Poland can learn from its EU neighbours on issues such as gender equality, but drew a red line around gay marriage. "Marriage is a union of man and woman. We will defend this. We will not let ourselves be told that black is white," he stated. Mr Kaczynski's insistent support for Ukraine's full EU membership also runs counter to mainstream political trends in Brussels, with enlargement appetite cooling in key states such as France. "[Ukraine membership] is a question of completing the EU, a question of its security," he urged.

The speech also gave glimpses of that quality of Polish prickliness that equally annoys and amuses the more well-established and laid-back members of the EU club. In stressing Poland's need to use EU aid wisely, the new Polish leader checked his rhetoric and said: "Maybe 'aid' is not such a good word. We deserve this. The course of history has run in such a way, that we really deserve this."

Italy opens up labour market to eastern Europeans

Italy has lifted the barriers to workers from eastern European member states bringing the total number of EU states with free movement of labour to 18. Rome announced the decision to lift the restrictions, in place since the bloc's big bang enlargement to the east in May 2004, on Friday. "We have put an end to discrimination against the new EU countries," said Enrico Letta, a cabinet under secretary, according to Reuters. Italy also announced it would start a quota of 350,000 non-EU citizens who would now be able to legalise their status in Italy. The move was welcomed by Brussels with European Commission president Jose Manuel Barroso saying that he "warmly congratulated" Italy on its announcement.

Meanwhile, the UK, which along with Ireland and Sweden never had labour barriers for eastern member states in the first place, has announced record immigration figures. According to a report published on Friday by immigration experts, the country is experiencing its biggest immigration ever due to workers from eastern Europe.

In 2005, there were over 1.5 million foreign nationals working in the UK. The Economic and Social Research Council paper suggests that central and eastern European workers account for a tenth of the foreign labour force, according to the BBC, with Poles making up the vast majority of the 375,000 recorded entries.

However, London is being more circumspect about Bulgaria and Romania and has not yet said whether it will also keep open access for workers from these two countries, due to join the bloc next year. It is expected only to make a formal decision once the precise accession date has been agreed. According to a report in The Sunday Times (23 July), London believes there may be around 45,000 Bulgarians and Romanians whom it considers "undesirable" but who may be legally allowed to live in Britain once the two countries join the EU. The newspaper reports that the government has drawn up a confidential "warnings index" of people from the two states, most of whom are suspected of having criminal associations or posing a security risk.

The leaked Home Office paper also shows that the government is expecting between 40,000 and 160,000 Romanian and Bulgarian nationals to come to the country in the first year after EU accession. Before the 2004 accession, when eight central and eastern European states joined the bloc, London hugely underestimated the amount of immigrants that would come to the UK.

Nőtt az EU deficitje

Duzzad az Európai Unió külkereskedelmi deficitje. Az Eurostat szerdán kiadott adatai szerint a hiány májusban 15,7 milliárd euró volt az áprilisi 14,5 milliárd után és jócskán meghaladta a tavaly májusi 7,3 milliárd eurós deficitet.

Az eurózóna (12 ország) együttes külkereskedelmi hiánya májusban 3,2 milliárd eurót ért el az áprilisi 1,9 milliárd után. A deficit duzzadását a behozatalnak az exportnál gyorsabb növekedése okozza. Előbbi 21 százalékkal nőtt április-május hónapokban az egy évvel korábbihoz képest, miközben az export 15 százalékkal.

A behozatali érték növekedését elsősorban az energiahordozók drágulásával indokolják. Az Eurostat kiszámította, hogy az eurózóna energiaforgalmi egyenlege a január-áprilisi időszakra 83,7 milliárd eurós hiányt ért el az egy évvel korábbi 57,5 milliárddal szemben.

EUvonal

Elhunyt Pálfi István

Hosszan tartó, súlyos betegség után szombaton elhunyt Pálfi István néppárti képviselő, a Fidesz - Magyar Polgári Szövetség európai parlamenti képviselőcsoportjának tagja.

Pálfi István 2004-től volt a Fidesz-MPSZ európai parlamenti képviselője. Az Európai Parlament Regionális Fejlesztési Bizottságának, illetve az EU-Ukrajna Parlamenti Együttműködési Bizottságba delegált küldöttségének tagja volt.

1966. szeptember 23-án született Berettyóújfaluban. Általános iskolai és gimnáziumi tanulmányait szülővárosában folytatta, majd a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem Nemzetközi Kapcsolatok Szakán, később a Pécsi Tudományegyetem FEEFI - Humán Menedzsment Szakán végzett.

1993 óta a Fidesz berettyóújfalui csoportjának elnöke volt. 2000-től 2002-ig a Fidesz Országos Választmányának tagja, 1998-tól 2002-ig alpolgármester Berettyóújfaluban, ezzel párhuzamosan a Hajdú-Bihar Megyei Önkormányzat Gazdasági Bizottságának elnöke. 1999 és 2002 között az Észak-Alföldi Regionális Fejlesztési Tanács Humánerőforrás Bizottságának az elnöke. 2002-től a Fidesz parlamenti képviselője,

Pálfi Istvánt felesége és két gyermeke gyászolja. A képviselőt a Fidesz - Magyar Polgári Szövetség saját halottjának tekinti, temetéséről később intézkednek.

Uniós jogot sért a magyar regadó

Eleanor Sharpston, az Európai Bíróság főtanácsnoka, akinek jellemzően követik a véleményét a bírák, indítványában ellentétesnek nyilvánította a magyar regisztrációs adót az EU-joggal, mert diszkriminál a külföldiekkel szemben .

A csütörtöki főtanácsnoki indítvány a Nádasdi Ákos kontra Vám- és Pénzügyőrség Észak-alföldi Regionális Parancsnoksága, illetve a Németh Ilona kontra Vám- és Pénzügyőrség Dél-alföldi Regionális Parancsnoksága ügyekre vonatkozik.

Az első ügy akörül bonyolódik, hogy a Magyarországon autókra kivetett regisztrációs adó megkülönbözteti-e a hazánkban vásárolt kocsikat a külföldön vásároltaktól, a másik pedig, hogy a regisztrációs adó illegális importvámnak minősül-e.

Az első esetben a főtanácsnoki indítvány úgy szól, hogy igen, a regisztrációs adó diszkriminálja a külföldről behozott gépkocsikat, mert figyelmen kívül hagyja a behozott járműnek az államba hozatal előtti értékcsökkenését az adó összegének kiszámítása során. Ezért annyi adót vetnek ki rá, mint itthon egy újra, ami oda vezet, hogy az importkocsi után többet kell adózni, mint egy hazai után - ez diszkrimináció és az EK-jog értelmében illegális, mégpedig az EK-szerződés 90. cikke alapján. A főtanácsnok indítványa szerint az illegálisan kivetett adót vissza kell fizetni a túladóztatott személyeknek.

A másik ügyben ellenkező indítványt tett a főtanácsnok. Az érintett Németh Ilona itt azt firtatta, nem minősül-e rejtett importvámnak a regisztrációs adó, és mint ilyen, nem ütközik-e az EK-szerződés 23. és 25. cikkébe, amely tilt bármilyen vám jellegű korlátozást az államok közti kereskedelemben. A főtanácsnok szerint a válasz nem, ugyanis a regisztrációs adót nem annak a tényéből eredően vetik ki, hogy a hatálya alá tartozó személygépkocsik átlépik a határt. A regisztrációs adó így egyértelműen belső adótehernek, nem vámnak tekintendő, és mint ilyen, az EK-szerződés 90. cikke vonatkozik rá. A főtanácsnok itt visszautal előző indítványára.

A főtanácsnoki vélemény nem köti a bíróságot, de az indítványt ötből négy alkalommal követik a bírák, ezért igen valószínűnek tekinthető, hogy a magyar regisztrációs adót a teljes fórum is illegálisnak fogja minősíteni.

index.hu

Az Unió 280,5 millió euróra büntette a Microsoftot

Az Európai Bizottság szerdán 280,5 millió eurós bírsággal sújtotta a világ legnagyobb számítógépprogram-gyártóját, az amerikai Microsoftot, mert nem hajtotta végre az EU 2004-es figyelmeztetését, hogy jobban ossza meg a piacon csaknem egyeduralkodó Windows műszaki adatait a konkurenciával.

index.hu

US university cracks secret EU satellite code

A university in the US has cracked the secret codes of the European satellite system Galileo's first satellite in orbit, making it doubtful that the €3.4 billion project will pay for itself through commercial fees as promised by Brussels.

"That means free access for consumers who use navigation devices," said the scientist who broke the code, Mark Psiaki, in a statement.

It could cost the EU dearly as it wants to charge high-tech firms "licence fees" to access that same data, before they can make and sell compatible navigation devices to the public.

But the European Commission told the Telegraph last night that Mr Cornell's success in cracking codes for the prototype was irrelevant, as final codes for the Galileo system would not only be different, but would be made available by the EU.

EuObserver

Rengeteg kárt okoz az EU-nak az áfa-csalás

Több kárt okoz évente az áfa-csalás az Európai Uniónak, mint amennyit az EU tagállamok a közös mezőgazdasági politikára - az uniós költségvetés legnagyobb egyedi tételére - elköltenek, írta a londoni The Guardian.

A legnagyobb brit baloldali újság szerint ha az általa látott becslések helytállók, az EU-nak minden évben 50 milliárd euró kárt okoz az immár szervezetten űzött áfa-csalás; ez ötször annyi, amennyit az Unió a költségvetésből foglalkoztatásra és szociális kiadásokra fordít. Kovács László, a brüsszeli Bizottság adóügyi biztosa a The Guardiannek azt mondta: most már az áfa-csalás az első számú adócsalás-fajta az EU-ban. "Euró milliárdokat veszítünk" - tette hozzá a bizottsági tisztviselő.

A lap szerint a szervezett áfa-csalás fő formája az úgynevezett körhinta, amelyben kis méretű, de nagy értékű árukat - számítógépes memórialapkákat, mobiltelefonokat - járatnak meg egyes uniós országok és EU-n kívüli piacok között, többször egymás után, visszaigényelve olyan áfát, amelyet soha ki sem fizettek. E bűncselekménytípust a szervezett bűnözés és a terrorizmus is felfedezte, a hatalmas profit miatt, áll a cikkben.

A napilap szerint tavaly csak Nagy-Britannia 5 milliárd fontot (2000 milliárd forintot) vesztett az áfa-csaláson - ez a teljes brit áfa-bevétel 6,5 százaléka -, és a brit adó- és vámhivatal azzal számol, hogy az összeg az idén megkétszereződik. A brüsszeli Bizottság egy szakértője azt mondta: a probléma az, hogy az áfa tagországi szintű ügy, az EB csak annyit tehet, hogy megpróbálja együttműködésre bírni a kormányokat, de erre nem kényszerítheti őket.

Ian Watson-George, a Európai Bizottság csalásellenes irodájának vámügyi vezetője azt mondta a brit lapnak, hogy több-kevesebb mértékben mindegyik tagország érintett, mert ezeket a csalásokat nagyon könnyű felépíteni, viszont nagyon nehéz észlelni és lebontani. A The Guardian szerint ugyanakkor nem mindegyik tagállam ismeri be, hogy "körhinta-problémája" van. Egy brit adóvizsgáló a lapnak azt mondta: ezek az országok "olyanok, mint az alkoholisták... először rá kell bírni őket annak beismerésére, hogy valami gond van, és csak azután lehet dönteni a kezelés módjáról".

euvonal

Elfogadták Szent-Iványi István jelentését a tagjelöltek támogatásáról

Jelentősen átalakítaná az EU-n kívüli országokba irányuló uniós támogatások rendszerét az a jogszabálycsomag, amelynek három elemét csütörtökön, Strasbourgban fogadta el az EP. Szent-Iványi István az uniós csatlakozásra váró országok támogatási eszközéről (IPA) készített jelentést.

Az Európai Bizottság - a Parlamenttel előzetesen informálisan egyezetett és május 26-án elfogadott - javaslata alapján a jövőben összesen tíz különböző eszközből támogathatná az EU az unión kívüli országokat. Ezek közül kettő jelenleg is létezik (humanitárius segély és makro-pénzügyi támogatás), emellett nyolc újat vezetnének be.

Az előcsatlakozási eszköz (IPA) az EU-tagjelöltek (Horvátország, Macedónia, Törökország), valamint a 2003-as uniós csúcs határozata értelmében potenciális tagjelölteknek számító (nyugat-balkáni) országok támogatását teszi lehetővé. Ez az eszköz váltja fel a most futó, EU-csatlakozás előtti támogatási programokat (pl. Phare, Sapard, ISPA, Cards).

Az előcsatlakozási támogatási eszközzel foglalkozó Szent-Iványi-jelentés indokolása szerint az IPA-t a Nyugat-Balkánnak és Törökországnak nyújtandó közösségi támogatás kezelésére hozzák létre, célja pedig, hogy „támogassa a kedvezményezett országok folyamatos igazodását az EU előírásaihoz és politikáihoz a tagság megszerzése céljából”. Ez elsősorban a demokratikus intézmények megerősítésére, a közigazgatás reformjára, tagjelöltek esetén a közösségi vívmányok teljes átvételére, a strukturális támogatások felhasználására történő felkészülésre vonatkozik. Szent-Iványi István úgy vélte, a közösségi külső támogatásokhoz kapcsolódó valamennyi eszközt az együttdöntési eljárás keretében kellene elfogadni. A jelentéstevő növelné a külső fellépések átláthatóságát, az EP ellenőrző szerepét is.

A szomszédsági politika célterületei a mediterrán - észak-afrikai és közel-keleti - valamint egyes volt szovjet államok (Algéria, Azerbajdzsán, Egyiptom, Fehéroroszország, Grúzia, Izrael, Jordánia, Libanon, Líbia, Moldova, Marokkó, Örményország, Palesztin Hatóság, Szíria, Tunézia, Ukrajna). Oroszországra külön, partnerséginek nevezett politika vonatkozik. Ezen országokat támogatja a szomszédsági és partnerségi eszköz (ENPI) tehát. Az EP nagyobb beleszólást kér a program végrehajtásába, és erősítené az önkormányzatok, civil szervezetek támogatását.

A stabilitási eszköz (IfS) olyan, gyors reagálást igénylő helyzetekben lesz bevethető, amelyekben a rövid távú humanitárius segélyeknél többre van szükség, strukturális okokból azonban a hosszú távú fejlesztési programok sem alkalmazhatók. Ide tartozik majd a békefenntartó akciók, valamint a szervezett bűnözés és a terrorizmus elleni harc támogatása. A tervek szerint külön eszköz foglalkozik majd a nukleáris együttműködés támogatásával.

A támogatási eszközök „csomagjának” egy további eleméről, a fejlesztési együttműködés és a gazdasági együttműködés finanszírozási eszközéről (DCECI) első olvasatban már a májusi plenáris ülésen szavazott a parlament. Az azóta folytatott egyeztetések során arról állapodtak meg az uniós intézmények képviselői, hogy ezt az eszközt három részre bontják. Az egyik a fejlődő országokat, a másik az iparosodott országokat (például India, Brazília) támogatná, a harmadikból pedig tematikus programokat finanszíroznának.

A Parlament nyomására az Európai Bizottság elfogadta, hogy egy külön eszközt hozzanak létre az emberi jogok és a demokrácia ügyének támogatására (EIDHR) Ez a tervek szerint lehetővé teszi majd, hogy a támogatásokat - akár a fogadó ország hozzájárulása nélkül - közvetlenül magánszemélyeknek, illetve szervezeteknek is adhassák.

(Külön forrásból, tehát az unió költségvetésén kívülről, kormányközi együttműködésben támogatja az EU az afrikai, karibi és csendes-óceáni (AKCS/ACP) országokat (ez az Európai Fejlesztési Alap - EFA/EDF)).

Euvonal

Kizárja a szlovák kormánypártot az EP szocialista frakciója

Robert Fico, az új szlovák kormány miniszterelnöke kedd este átvette Pozsonyban kinevezését Ivan Gasparovic államfőtől.

Az Európai Parlament szocialista frakciója (ESZP) kedd este indítványt szavazott meg arról, hogy Fico pártját, az Irány - Szociáldemokrácia pártot kizárják az ESZP-ből, jelentette a SITA szlovák hírügynökség.

A június 17-i előrehozott választáson 29,1 százalékos eredménnyel 50 parlamenti mandátumot szerzett Irány - Szociáldemokrácia (Smer-SD) nevű párt elnöke röviddel a választás hivatalos eredményeinek kihirdetését követően kapott megbízást kormányalakításra.

Robert Fico a parlamenti pozícióhoz jutott öt párttal azonnal megkezdte a tárgyalásokat, végül a már előzetesen is "katasztrófa-koalícióként" emlegetett szövetséget kötött az ultranacionalistának minősülő Ján Slota vezette Szlovák Nemzeti Párttal (SNS), és az 1998-ig háromszor kormányzó - közben kétszer leváltott - Vladimír Meciar pártjával, a Néppárt - Demokratikus Szlovákiáért Mozgalomal (LS-HZDS).

Az SNS húsz és az LS-HZDS tizenöt mandátumával együtt az új kormány 20 mandátumos fölénnyel bír az ellenzék három jobbközép pártjának 65 mandátumával szemben.

Megszeppent a közvélemény Szlovákiában

Noha Robert Fico és pártja a választásokat megelőző másfél-két év során tartósan 30 százalék körüli támogatottságot élvezett és ezt a választási eredményében is hozni tudta, koalíciós partnereinek megnevezése óta Szlovákiában - elsősorban a sajtóban - egyfajta megszeppenés érzékelhető, mert jelentékeny társadalmi rétegek az országot korábban nemzetközi elszigeteltségbe juttató Meciar politikai rehabilitációjának tekintik a történteket, és aggasztónak találják, hogy négy év "parlamenti böjt" után nem csak a törvényhozásba, hanem a kormányba is visszatérhetett a Vladimír Meciarral - 1994-től 1998-ig - együtt kormányzó szélsőséges magyarellenességéről elhíresült Szlovák Nemzeti Párt (SNS) és annak elnöke, Ján Slota.

Slota partnerválasztása miatt kedden súlyos aggodalmainak adott hangot az Európai Szocialisták Pártja (ESZP) és az Európai Parlament szocialista frakciójának elnöke is, akik Ficónak írott levelükben kinyilvánították: "Úgy véljük, az Ön koalíciós partnerei közül legalább az egyik nem tart tiszteletben alapvető demokratikus értékeket, köztük az etnikai kisebbségek jogait."

ESZP: Milyen megfontolások vezették Ficót?

Az SNS-t "szélsőjobboldali, rasszista és intoleráns" pártnak nevező Martin Shulz szocialista EP frakcióvezető és Poul Nyrup Rasmussen ESZP elnök szerdára magukhoz kérették Robert Ficót, hogy számon kérjék rajta: szociáldemokrata pártvezetőként ugyan milyen megfontolások alapján választotta meg partnereit, s szegte meg ezzel az eddigi európai szokásrendet.

Néhány perccel Fico miniszterelnöki kinevezése előtt érkezett meg Pozsonyba a hír, miszerint az Európai Parlament szocialista frakciója máris megszavazta az indítványt, hogy Fico pártját kizárják az ESZP-ből.

Robert Fico 42 éves, Nagytapolcsányban (Topolcany) született, a pozsonyi Kommensky Egyetem jogi karán végzett. Politikai karrierjét a Demokratikus Baloldal Pártjában (SDL) kezdte, melynek soraiból kilépve később megalakította jelenlegi pártját.

Logo

Zöld: erdö
Kék: tenger
Alak: fejlödés
Kis körök: tagországok összefogása

Link

Az EU soros elnöksége: www.eu2006.fi

Finns break the ice with old adversary

IT FOUGHT two wars and spent 60 years resisting the icy grip of its giant neighbour. Now, however, Finland is calling on fellow members of the EU to make relations with Russia a priority and to coax Moscow into a warmer embrace with loans, know-how and deeper political dialogue.

After taking over the EU presidency at the weekend, Finland wants to make the Northern Dimension, the regional co-operation pact that binds Scandinavia with Russia, a model for EU co-operation with its neighbours.

That means, Helsinki believes, dealing with Moscow on a more pragmatic basis: helping to clean up Russia’s nuclear waste, stopping Russia polluting the Baltic and pushing the Russians into doing things, especially over the environment, that they would not otherwise do for 20 years. That, the Finns believe, will be more useful than berating President Putin over democracy.

Finland is not calling for massive new spending by Brussels. Several EU members, such as Britain, have pledged large sums to clean up the contaminated Kola peninsula and dispose of waste from decommissioned nuclear submarines and icebreakers.
Finland wants to change the suspicious mindset in Moscow by involving Russia more closely in EU decisions. Already the Northern Dimension offers the Russians partnership and voting rights in regional plans. By incorporating the Northern Dimension into the Union, Finland wants to give Moscow its first taste of EU decisionmaking. The plans will not be popular in Poland, the Baltic states and other countries that recently left the Soviet orbit.

Helsinki admits that it will be hard to persuade them of the need for closer dialogue. The plans are being watched with interest, however, by Spain and southern nations that are trying, with limping success, to build up regional EU policy. Spain sees the Northern Dimension as a potential model for how the Barcelona process could work better.

Finland has powerful national motives for embracing Russia. After Soviet-Finnish trade was wiped out by the collapse of communism, it is now growing fast. It rose 32 per cent last year, and Russia is by far Finland’s largest market.

But Matti Vanhanen, the Finnish Prime Minister, intends to show that he can be a tough negotiator. He will represent the EU at the G8 summit in St Petersburg, where energy will be a main issue. And here the Finns are determined not to be dependent on their neighbour, and will encourage EU partners to bargain hard with Mr Putin. Finland is building a nuclear power station to maintain energy diversity and is resisting offers from Russia to step up its electricity exports.

Finland is preparing for rigorous talks with other EU neighbours. It is worried by the stalled talks with Turkey, and it may have to tell Romania and Bulgaria that they have failed to clean up corruption and must wait a further year for EU membership.

Mr Vanhanen intends to relaunch debate over the EU constitution. The “pause for reflection”, he says, has resulted in too long a pause. Finland will go ahead with ratification to set an example — but knows that the French and Dutch votes cannot be ignored and nothing can be decided until after the French presidential elections.

Instead, it wants to start a discussion on how to make existing treaties work better and how to adapt EU machinery to cope with enlargement.

Beadta lemondását a holland miniszterelnök

A hárompárti kabinet egy előző napi döntés alapján hullott szét, mivel a legkisebb partner, a Demokraták 66 kilépett a koalícióból. Információs szolgálatának Brüsszelbe is eljutott tájékoztatása szerint a királynő most konzultációkat kezd arról, lehetséges-e, hogy a maradék két párt, Balkenende Kereszténydemokrata Tömörülése (CDA) és a Rita Verdonk bevándorlási minisztert adó Néppárt a Szabadságért és a Demokráciáért (VVD) kisebbségi kormányzást kíséreljen meg jövő májusig, a következő választásokig.

Ha ez nem lehetséges, akkor előre hozott választásokat kellene tartani.

A kabinet azért esett szét, mert a D66 nem tudta elérni a túlságosan szigorú politikájúnak tartott Verdonk lemondását. Ugyanakkor együtt kormányozni sem kívánt a miniszter asszonnyal, aki érvénytelenítette a nemzetközi tekintélyű emberi jogvédő képviselő, a szomáliai származású Ayaan Hirsi Ali holland állampolgárságát.

Népszabadság

Az Bizottság szerint ellentétes az európai uniós joggal a privatizációs törvény

Az Európai Bizottság felkérte Magyarországot, hogy módosítsa a privatizációs törvényt, mert szerinte az nem egyeztethető össze az európai joggal. A testület úgy véli, hogy a törvény indokolatlanul korlátozza a tőke szabad áramlását és a letelepedéshez való jogot, mivel a szavazatelsőbbségi részvények (aranyrészvények) révén az államot különleges jogokkal ruházza fel harmincegy privatizált társaságban.

Az uniós csatlakozási tárgyalások során Magyarország vállalta, hogy az uniós joggal való összhang érdekében csatlakozásáig módosítja a privatizációs törvényt. 2004 tavaszán ilyen értelmű javaslatot terjesztettek elő és tárgyaltak a magyar Országgyűlésben. Úgy tűnik azonban, hogy azóta ez a folyamat megrekedt, áll a témáról Brüsszelben kiadott közleményben.

A törvény szerint a szavazatelsőbbségi részvények - az aranyrészvények - lehetővé teszik, hogy az érintett privatizált társaságok közgyűlésén az állam stratégiai jelentőségű igazgatási döntéseket vétózzon meg. Ilyen döntések például azok, amelyek a cég alaptőkéjének megváltoztatásával, cégek egyesítésével, felvásárlásával vagy a cég felszámolásával kapcsolatosak.

Az államot kezdettől fogva felruházták az ipar főbb ágazataiban tevékenykedő társaságokra vonatkozó efféle különleges jogokkal. A törvényt a csatlakozás óta is alkalmazzák, sőt még 2005-ben is vezettek be újabb különleges jogokat. Ezek a Bizottság szerint ellentétesek a szabad tőkeáramlás és a letelepedés uniós szabadságjogaival, mivel alkalmasak arra, hogy a többi tagállam társaságait elriasszák a szóban forgó társaságokba való befektetéstől. Ráadásul gazdaságilag jelentős ágazatokat érintenek.

A szóban forgó társaságok sokféle iparágból kerülnek ki, így van köztük élelmiszeripari (szalámigyártó és paprikatermelő), gyógyszeripari, kézműipari (porcelángyártó), pénzügyi szolgáltató (bank), távközlési, energetikai és hadiipari cég. Ezek a társaságok együttvéve a magyar tőzsde piaci tőkeerejének nagy részét magukban foglalják, áll a közleményben.

Ha Magyarország nem ad kielégítő választ a dokumentumra - úgynevezett indokolással ellátott véleményre - annak kézhezvételétől számított két hónapon belül, a Bizottság az ügyben az Európai Bírósághoz fordulhat.

Euvonal

EU hivatalos lapja

EurLex

link

ma

Eu-Us

Bor

Közlekedés

Ukrajna

Leaders of Europe

link

EU csúcs: nyilvános tanácsülések, befogadóképesség és a nemzeti parlamentek

A tagállamok vezetői találkozójukon az Európa jövőjéről folytatott vita mellett tárgyaltak a tanácsülések nyilvánossá tételéről, az EU befogadóképességéről és a bővítésről, valamint a nemzeti parlamentek szerepéről is.

Nyilvánosak lesznek a Tanács ülései

A britek nem tudták megakadályozni a Tanács üléseinek nyilvánossá tételét, mert a tagállamok többsége támogatta a javaslatot. A brit delegáció szerint a Tanácsban folyó tárgyalások így a folyosókra szorulnak majd, ezért Nagy-Britannia csak a Parlamenttel közös döntéshozatalai eljárásban tárgyalt ügyeket vitte volna a nyilvánosság elé.

A javaslatot a finn elnökség vizsgálja majd meg és kidolgozza annak részleteit. A finn miniszterelnök Matti Vanhanen üdvözölte a megállapodást és jelezte, Finnország kész arra, hogy kimunkálja a nyilvános ülések pontos mikéntjét. A nyilvános üléseket ezentúl az EU minden hivatalos nyelvén közvetítik és a Tanács honlapján azok legalább egy hónapig elérhetőek lesznek.

A nyilvánosság azonban „csak” a törvényalkotással összefüggő ülésekre vonatkozik, az európai csúcstalálkozókat, azaz az Európai Tanács üléseit, illetve a külügyminiszterek vitáit továbbra sem közvetíti a televízió. A tagállamok ezen felül egyes esetekben határozhatnak úgy, hogy zárt ajtók mögött üléseznek.

A befogadó képesség nem feltétele a tagságnak

Az EU-csúcs másik fontos témája a bővítés volt, melyen a tagállamok az EU befogadóképességéről vitáztak. A tagállamok végül az osztrák javaslatnál kedvezőbb szöveget fogadtak el, amely még a befogadóképességet a bővítés feltételéül szabta volna. A javaslatot a francia és a holland vezetők is támogatták.

Nagy-Britannia, Svédország, Magyarország és a többi új tagállam azonban nem fogadta el az osztrák szöveget. A kompromisszum szerint végül a dokumentum a befogadóképességet, nem mint feltételt, hanem mint figyelembe veendő tényezőt említi.

A csúcson az EU vezetői megállapodtak, hogy a Bizottság még a 2006 decemberi találkozójuk előtt felmérést készít a befogadóképességről és az EU állampolgárok a bővítésről alkotott képéről, mert az év végi tanácskozás fő témája éppen a bővítés lesz.

Románia és Bulgária csatlakozásáról a tagállamok csak annyit jegyeztek meg a csúcsot követő következtetésekben, hogy a két ország 2007. január 1-jén beléphet az EU-ba, ha készen áll a csatlakozásra. A tagállamok felszólították a két országot, hogy haladéktalanul orvosolják a Bizottság májusi jelentésében jelzett hiányosságokat.

A nemzeti parlamentek is beleszólhatnak az EU szabályozásokba

A csúcstalálkozón a tagállamok megegyeztek, hogy az Európai Bizottságnak figyelembe kell vennie a nemzeti parlamentek véleményét a jogszabálytervezetek előkészítésekor.

A jövőben az Európai Bizottság az összes új törvényjavaslatot és konzultációs dokumentumot elérhetővé teszi a nemzeti parlamentek számára. A parlamentek hozzászólhatnak a tervezetekhez, s így részt vehetnek az EU-s politikák alakításában is.

A javaslatot maga az Európai Bizottság terjesztette be, s a lépés része annak a reformcsomagnak, amelynek lényege olyan ügyek felkarolása, amelyek az állampolgárokhoz közelebb hozhatják az EU-t.

A parlamentek dolga főleg az ún. szubszidiaritás (a Közösségre csak azokat a jogköröket ruházzák át, amelyeket hatékonyabban lehet közösségi szinten gyakorolni, mint tagállami szinten) és az arányosság elvének (az EU szabályozásokat a minimumon kell tartani) vizsgálata lesz.

SMER gyözelem Szlovákiában

Az Irány - Szociáldemokrácia (Smer - SD) elnöke szerint szolidárisabb és igazságosabb lesz Szlovákia. Ivan Gasparovic elnök bejelentette, hogy a győztes párt vezetőjét bízza meg a kormányalakítással. Robert Fico lehetséges koalíciós partnerei között nem nevezte meg a Mikulás Dzurinda vezette, második helyen végzett Szlovák Demokratikus Uniót (SDKU).

Neves politológusok szerint csak a nacionalista Szlovák Nemzeti Párt (SNS) lehet teljesen elégedett a szombati szlovákiai voksolással. A Magyar Koalíció Pártja (MKP) fennállásának legjobb eredményét érte el - ennek ellenére egyáltalán nem biztos, hogy tagja lesz az új pozsonyi kormánykoalíciónak.

Az előre hozott képviselőházi választások győztese az Irány - Szociáldemokrácia lett, 29,14 százalékos támogatottsággal: ezzel a 150 tagú parlamentben ötven mandátumot szereztek. Második helyen a Szlovák Kereszténydemokrata Unió végzett (18,35 százalék - 31 képviselői hely), harmadikon pedig a nacionalista Szlovák Nemzeti Párt (SNS, 11,73 - 20). Mindöszsze öt tizeddel szerzett kevesebb voksot a Magyar Koalíció Pártja (11,68 - 20).

Szlovákia fennállása óta először nem nyert választásokat a Demokratikus Szlovákiáért Néppárt (LS-HZDS, 8,79 - 15), amely ezúttal csak az ötödik lett. Rajtuk kívül az ötszázalékos küszöböt még a Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH, 8,31 - 14) lépte át. Az eddigi parlamenti pártok közül nem jutottak be az új testületbe sem a kommunisták (KSS, 3,88) sem a liberális ANO (1,42) jelöltjei. A részvételi arány 55 százalékos volt.

Ivan Gasparovic államfő tegnap bejelentette, hogy a győztes párt elnökének ad megbízást a kormányalakításra. Robert Fico csak hét órával a szavazóhelyiségek bezárása után, vasárnap hajnali ötkor állt először az újságírók elé. Rövid nyilatkozatában azt hangoztatta, hogy a választások végeredményének köszönhetően Szlovákia szolidárisabb, társadalma pedig igazságosabb lesz, mint eddig volt.

- Szeretnénk fokozatosan csökkenteni a tűrhetetlen különbségeket a gazdag és szegény térségek, valamint a polgárok között - szögezte le Fico, majd azonnal távozott, nem volt hajlandó válaszolni egyetlen kérdésre sem. Martin Bútora szerint azért, mert hozzá hasonlóan még négy további párt vezetőinek sem felhőtlen az örömük a voksolások után. - Maradéktalanul csak a Szlovák Nemzeti Párt elégedett, a többi párt közül bármelyik csak nagy kompromisszumok árán lehet tagja a vélhetően hárompárti koalíciónak - vélekedett a neves szlovákiai politológus. Kollégája, Pavel Haulík arra mutatott rá, hogy a Vladimír Meciar vezette Demokratikus Szlovákiáért Néppárt fennállásának legrosszabb eredményét érte el, ám éppen most lehet a mérleg nyelve a bal- vagy a jobbközép kormánykoalíció létrejöttében.

Robert Fico tegnap délután rámutatott arra, hogy bonyolult helyzet alakult ki, mert szociáldemokrata pártja mellett öt jobboldali tömörülés jutott be a parlamentbe. Szerinte három lehetséges koalíciós felállás a legvalószínűbb (Irány - Szociáldemokrácia, Kereszténydemokrata Mozgalom, Szlovák Nemzeti Párt vagy Irány - Szociáldemokrácia, Kereszténydemokrata Mozgalom, Magyar Koalíció Párja, esetleg Irány - Szociáldemokrácia, Szlovák Nemzeti Párt, Demokratikus Szlovákiáért Néppárt). Martin Bútora a TA3 hírtelevízió vitaműsorában az utóbbi elképzelés kapcsán arra figyelmeztetett, hogy az EU-tagállamok között eddig nem volt példa arra, hogy szociáldemokrata párt nacionalista tömörüléssel szövetkezzen. Fico erre az észrevételre nem reagált. Kijelentette viszont, hogy kizárólag olyan pártokkal tudnak egyezségre lépni, amelyek értelmes kompromisszumok révén partnerek lesznek a baloldali értékrendre épülő célok valóra váltásában.

Mikulás Dzurinda a végeredmény ismeretében sem zárta ki tegnap, hogy a három volt jobbközép kormányerő (SDKU, MKP, KDH) Meciar pártjával kiegészülve alakíthat új kabinetet.

Lapunknak nyilatkozva Bugár Béla elmondta, hogy az MKP fennállásának legjobb eredményét érte el. Ennek ellenére csak akkor hajlandó kormányzati pozícióra, ha az eddigi reformok pilléreit nem zúzzák szét, csupán a szükséges korrekciókat hajtják végre. Feltételül szabják azt is, hogy a déli országrészekben letelepedni kívánó stratégiai befektetők szintén kapjanak állami támogatást, és az elfogadott ütemterv szerint épüljön fel a Pozsonyt Kassával (Révkomárom és Rimaszombat érintésével) összekötő gyorsforgalmi út.

Értesüléseink szerint az informális, puhatolódzó kapcsolatfelvételek után már ma megkezdődnek a politikai egyezkedések a hat parlamenti párt képviselői között.

Fejlettségi ranglista 2005

Az Eurostat tegnap közzétett jelentése szerint 2005-ben a relatív fejlettségi ranglista (EU25=100) a következö:

1 Luxemburg 248%
2 Irorszag 137%
3 Dánia 124%
4 Hollandia 123%
5 Ausztria 123%
6 Belgium 118%
7 UK 115%
8 Svédország 115%
9 Finnország 112%
10 Németország 110%
11 Franciaorsz. 109%
12 Olaszország 103%
13 Spanyolország 99%
14 Ciprus 83%
15 Görögország 82%
16 Szlovénia 80%
17 Cseh Közt. 73%
18 Portugália 71%
19 Málta 69%
20 Magyarország 61%
21 Észtország 57%
22 Szlovákia 55%
23 Litvánia 52%
24 Lengyelország 50%
25 Lettország 47%

Tagjelöltek:

26 Horvátország 47%
27 Románia 36%
28 Bulgária 32%
29 Törökország 31%

EUROSTAT

Constitution action plan by Vienna

Draft conclusions on the EU constitution on Thursday evening (15 June) steer carefully between member states' sensitivities, confirming a 2009 deadline for an ill-defined "reform process."

The draft, seen by EUobserver, says the "reflection period" - agreed by EU leaders a year ago after France and the Netherlands voted "no" to the constitution - should be extended. "The reflection period has overall been useful in enabling the union to assess the concerns and worries expressed in the course of the ratification process," says the document.

The European Council, the formal body of heads of state and government, "considers that, in parallel with the ongoing ratification process, further work, building on what has been achieved since last June, is needed before decisions on the future of the Constitutional Treaty can be taken."

The text proposed by the Austrian EU presidency tasks Germany, which will be at the EU's helm in the first half of 2007, with making the first concrete proposals on ending the current stalemate. "A report will be presented by the presidency to the European Council in June 2007, based on extensive consultations with member states. This report should contain an assessment of the state of discussion with regard to the Constitutional Treaty to explore possible future developments."

Before 2009, the EU should see a consensus on institutional reform, according to the draft. "The report will subsequently be examined by Heads of State and Government. The outcome of this examination will serve as the basis for further decisions on how to continue the reform process, it being the understood that the necessary steps to that effect will have been taken during the second semester of 2008 at the latest."

The European Commission appears also to have scored a small victory in Vienna's proposed text. Wolfgang Schussel, the Austrian chancellor, will propose to EU leaders to follow up on a proposal by commission chief Jose Manuel Barroso to celebrate the union's 50th birthday next year by issuing a declaration on the EU's values.

"The European Council calls for the adoption, on 25 March 2007 in Berlin, of a political declaration by EU leaders, setting out Europe's values and ambitions and confirming their shared commitment to deliver them, commemorating 50 years of the Treaties of Rome," according to the conclusions.

Nächste Abfuhr für die Raucherlobby

Die EU erlaubt nicht länger, in Printmedien und im Internet für Tabakerzeugnisse zu werben. Deutschland klagt gegen diese Richtlinie beim Europäischen Gerichthof – und muss mit einer Niederlage rechnen.

Der Generalanwalt legte den Luxemburger Richtern nahe, die Klage der Bundesrepublik gegen das EU-Tabakwerbeverbot abzuweisen. In seinem Schlussantrag erklärte Generalanwalt Philippe Léger, dass die Rechtsgrundlage für die Richtlinie nach EU-Gesetzeslage gegeben sei. „Der Generalanwalt schlägt dem Gerichtshof deshalb vor, die von Deutschland erhobene Klage abzuweisen.“

Nach der EU-Richtlinie soll in Zeitschriften, Zeitungen und im Internet nicht mehr für Zigaretten oder andere Tabakerzeugnisse geworben werden dürfen. Auch das grenzüberschreitende Sponsoring von Großveranstaltungen durch Tabakkonzerne wird verboten.

Dagegen hatte die alte Bundesregierung in Luxemburg geklagt. Begründet wurde der Schritt damals damit, dass die Regelung ein unverhältnismäßiger Eingriff in die Werbefreiheit sei und damit gegen die Gesetzgebungen des EU-Binnenmarktes verstoße. Auch Bundeskanzlerin Angela Merkel hat sich gegen das Tabak-Werbeverbot ausgesprochen.

Milliarden-Subvention für Tabakbauern
Generalanwalt Léger verwies in seiner Stellungnahme darauf, dass es in der Rechtslage der einzelnen Mitgliedstaaten teils erhebliche Unterschiede gebe. Diese Fragmentierung des Binnenmarktes zu beheben, sei nach EU-Recht sehr wohl legal.

Der Schlussantrag ist für die Richter nicht bindend, dennoch halten sie sich in den meisten Fällen an die Meinung des Generalanwalts. Die Richtlinie hätte von den EU-Staaten bis zum 31. Juli vergangenen Jahres umgesetzt werden müssen. Deutschland hat dies bislang nicht getan.

Trotz ihres Kampfes gegen das Rauchen subventioniert die EU europäische Tabakanbauer jährlich mit einer Milliarde Euro. Die Beihilfen sollen aber bis 2010 gestrichen werden.
Sueddeutsche Zeitung

Eufor lands in Congo

Led by Germany, advance units of a European military force have begun arriving in Congo on a risky mission. The roughly 2,000 European troops were invited by the United Nations to help protect the Democratic Republic's 30 July elections -- the first free and fair vote in more than 40 years. Around 450 of the EU troops will stay in Congo, most of the rest in neighbouring states, on standby.

The polls are meant to end war in the central African country the size of Western Europe, with almost no roads or other infrastructure. Preparations are being further hampered by continued fighting in the east, and an opposition boycott.

The mission is being seen as a test case for EU involvement in difficult operations. Aid workers say more than 1,000 people continue to die every day in
Congo, mostly from war-related hunger and disease, adding to the 4 million killed during the conflict which broke out in 1998. Germany and France will be the main troop contributors. Around 16 other countries including Turkey will also be present
Euronews

Cia replülési térképe

Társulási szerződést kötött az EU Albániával

Társulási és stabilitási szerződést kötött az Európai Unió a földrész egyik legszegényebb államával, Albániával. A szerződés lényegében egy szabadkereskedelmi övezet fokozatos létrehozását jelenti, s ezzel párhuzamosan Albánia politikai és gazdasági támogatást kap ahhoz, hogy belső berendezkedését és 3,2 millió lakosát közelítsék az európai értékekhez.

Albán részről Sali Berisha miniszterelnök írta alá a megállapodást, amelyet az EU részéről Ollie Rehn bővítési biztos és Ursula Plassnik, a szervezet soros elnöki tisztét betöltő Ausztria külügyminisztere látott el kézjegyével.

A Balkánon Horvátország és Macedónia után Albánia a harmadik ország, amellyel az EU társulási megállapodást kötött, amely a csatlakozási folyamata előszobájának tekinthető.

A szerződés a tagállami ratifikáció után léphet életbe.

EUvonal

Európai Unió elismerte Montenegró függetlenségét

Az Európai Unió hivatalosan elismerte Montenegró függetlenségét, egyúttal felszólította az új államot, hogy törekedjen egészséges kapcsolatokra Szerbiával.

Az EU külügyminisztereinek nyilatkozata szerint a montenegrói parlament június 3-i függetlenségi deklarációja törvényes következménye volt a két héttel korábbi népszavazásnak, amelyben a montenegróiak 55,5 százaléka a Szerbiával való unió vége mellett voksoltak. A miniszterek egyúttal ígéretet tettek arra, hogy szoros kapcsolatokat építenek ki Montenegróval, mint szuverén, független állammal, egyben felszólították a podgoricai kormányt: folytasson közvetlen és konstruktív párbeszédet Belgráddal a jövőbeli kapcsolatokról.

Lezárták az első fejezetet a török és a horvát csatlakozási tárgyalásokon

Ciprus végül az ötödik elnökségi kompromisszumos javaslatra beadta derekát, így a horvát és a török csatlakozási tárgyalásokon megkezdődhetett az első fejezet megvitatása, amelyet már le is zártak.

A 35 fejezet tárgyalását a legegyszerűbbel kezdték: a tudomány és kutatás című fejezetben ugyanis alig van mit vizsgálni.

A török csatlakozási tárgyalások megkezdéséről szóló vita a külügyminiszterek tanácsában folytatódott, miután Ciprus a pénteki nagyköveti találkozón (2006. június 9.) megvétózta a hétfői tárgyaláskezdést. Ciprus politikai engedményeket követelt Ankarától, mielőtt a fejezet lezárásra kerülne. A ciprusiak országuk elismerésére és az Ankarai megállapodás betartására próbálták rávenni Törökországot.

Törökország 2005 nyarán írta alá a vámunióról szóló megállapodás a 10 új tagállamra - így Ciprusra - való kiterjesztését. A megállapodás aláírását az EU a csatlakozási tárgyalások előfeltételéül szabta, ám megvalósítás egyelőre nem túl sikeres. Az egyezmény ellenére ugyanis Ankara továbbra sem engedi, hogy ciprusi hajók kikössenek kikötőiben, és ciprusi repülők leszálljanak repülőterein. A török kormány szerint a megállapodás betartására akkor kerülhet sor, ha az EU felfüggeszti az észak-ciprusi területek elleni gazdasági szankciókat.

Ciprus végül azt követően állt el a blokkolástól, hogy a külügyminiszterek megerősítették a tárgyalási folyamatnak azt az alapelvét, miszerint egyetlen fejezet sem tekinthető véglegesen lezártnak mindaddig, amíg a tárgyalások tartanak.

EUvonal

Brüsszel 300 ezer euróban maximalizálná a KAP-kifizetéseket

A KAP 2008-2009 körül esedékes újabb reformjának előkészítéseként az Európai Bizottság leporolta 2002-ben megbukott elképzeléseit, ami 300 ezer euróban maximalizálná az egy gazdának egy évben kifizethető uniós agrártámogatást. Mariann Fischer Boel mezőgazdasági uniós biztos terve, amiről a szerdai Financial Times számolt be, a legsúlyosabban a németeket és a briteket sújtaná, ahol a mezőgazdaságot a mai napig vagy téeszek, vagy nagy nemesi uradalmak dominálják. A legnagyobbat Anglia harmadik leggazdagabb embere, a westminsteri herceg és Marlborough hercege buknák.

Az egyébként folyamatosan a KAP reformjáról beszélő brit kormány, ami 2002-ben sikeresen elgáncsolta a tervet Berlinnel együtt, már most jelezte, hogy nem kér az elképzelésből. Szerintük ugyanis éppenséggel a nagy termelők a leghatékonyabbak és a KAP-ot pont úgy kell átalakítani, hogy a leghatékonyabb farmereket jutalmazza. Fischer Boel emellett folytatni akarja a már korábban megkezdett trendet és további pénzeket akar átirányítani a közvetlen mezőgazdasági kifizetésektől a vidékfejlesztésre, „ezzel szélesítve a vidéki foglalkoztatás bázisát”.

Eastern Europe's Economies Grow Faster on European Union Entry

East European economic growth accelerated in the first quarter at a record pace, outstripping western Europe's growth as European Union entry boosted exports and investment increased salaries and consumer spending.

Growth in the Czech Republic was a record 7.4 percent, Latvia reported 13.1 percent expansion, the EU's fastest, Slovenian growth accelerated to 5.1 percent and Hungary's gross domestic product was 4.6 percent higher than a year ago, the statistics offices of the countries said today. Slovakia's growth was 6.3 percent and Poland's 5.1 percent.

The former Soviet Bloc nations have benefited as trade barriers crumbled following 2004 EU membership, the EU pumped in funds for highways and railroads and foreign companies invested more than $250 billion. General Electric Co. and PSA Peugeot Citroen are among scores of companies that moved east to build plants, creating jobs, pushing up wages and igniting a consumer spending boom that is underpinning growth in the region. ``We saw an immediate impact when the barriers fell,'' said Jan Cermak, an economist at the Prague unit of KBC Groep NV. ``EU membership is definitely a crucial factor for long-term investors.''

The economies of the 10 newest EU members grew an average 4.4 percent last year, compared with 1.3 percent in the 12 countries sharing the euro. The euro region grew 1.9 percent in the first quarter. Growth of the $130 billion Czech economy, the second- largest among the 10 newest EU members, accelerated from 6.9 percent in the fourth quarter last year to the highest level since the country's 1993 separation from Slovakia.

Wage Growth

In Latvia, average net wages rose an annual 19.2 percent in the first quarter of 2006, the country's statistical office said on June 2. In the Czech Republic, nominal wages are up 13 percent since March 2004, though the average salary of $847 a month is far below the average wage of more than $4,000 a month in Germany.

New factories built by foreign investors such as Peugeot and Toyota, helped spur exports after the country joined the EU two years ago, while companies such as Volkswagen's Skoda Auto AS invested in boosting output. Export-driven growth and the koruna's strength are keeping domestic inflation at bay and allowing Czechs to have the lowest borrowing costs in the EU, along with Sweden.

``The economy is running at full speed,'' said David Navratil, an economist at Ceska Sporitelna AS in Prague. Investment growth ``boosts production capacities, allowing the economy to grow fast without the danger of imbalances such as excessive import growth and a substantial acceleration of inflation.''

Hungarian Growth

Hungary today revised its first-quarter economic growth rate to 4.6 percent from a preliminary 4.5 percent. Expansion accelerated from 4.3 percent, driven by west European demand for the products of manufacturers including Suzuki Motor Corp.

The $104 billion economy, the region's third-largest, also benefited from rising investments, including government spending on highway construction. ``The significant rise in manufacturing industry performance was the primary driver of economic growth from the production side,'' the statistics office said in its statement. ``The exports of products and services and investments grew the most dynamically on the GDP use side.''

Latvia's $16.7 billion economy rose faster than the 10.5 percent pace in the fourth quarter, as surging consumer demand and increases in commercial real-estate services gave impetus to economic expansion, pushing it to a risk of overheating. ``This was something very unexpected,'' said Andris Vilks, the chief economist at SEB Unibanka, Latvia's second-biggest lender, today in a phone interview. The report can be used ``to discuss overheating in Latvia because this figure is so high.''

Downside to Growth

The downside of rapid growth has been accelerating inflation in some eastern European countries, including the Baltic states, which may hurt their chances of adopting the euro any time soon.

Euro candidates need to keep inflation within 1.5 percentage points of the 12-month average of the EU's three lowest inflation rates and meet targets for deficits, debt and currency stability. Inflation in eastern Europe averaged 3.3 percent last year, compared with 1.2 percent in the euro zone. Average annual wage growth was as high as 9.2 percent in Slovakia and 8.7 percent in Hungary last year.

The only eastern European country that's been accepted to use the euro is Slovenia, where growth has averaged 4.05 percent in the past two years and inflation has been kept in check. The country's growth rate rose to 5.1 percent in the first quarter from 3.7 percent in the previous three-month period.

The effects of EU expansion reach beyond its borders, with accelerating growth in Bulgaria and Romania, the Balkan countries next in line to join. Romania's economy expanded an annual 6.9 percent in the first quarter, led by a boom in consumption and growth in the financial services and construction industries. Bulgaria's GDP grew an annual 5.5 percent in the fourth quarter on rising investment and consumer demand.
Bloomberg

European Union campaign gives citizens advice on energy saving

“Turn down”, “Switch off”, “Recycle” and “Walk”. These are the four messages the European Commission is sending out to the people of the EU in an attempt to slow down the progression of climate change. Industry is the great polluter and traffic contributes more than its fair share, but individual citizens also do their bit towards global warming and the environmental decline of the planet.
Our homes are responsible for around 16 per cent of all of the EU’s total greenhouse gas emissions. On Monday, World Environment Day, the European Commission launched the campaign “You control climate change”, which was presented in Spain by the Minister of the Environment, Cristina Narbona. She called for “a great pact” to combat the greenhouse effect and global warming.

At present arid land covers 40 per cent of the Earth’s surface and is home to 2,000 million people, the majority in Africa and certain regions of Asia. In Spain uncontrolled urban growth is the main environmental threat. The figures speak for themselves. In the decade of 1990 to 2000 building land increased by more than 170,000 hectares, 25 per cent of the territory, while the population grew by no more than five per cent.

---------------------------------------------------------------------------------------
Bob lobbies EU to insulate energy leaks

Cartoon character Bob the Builder was supporting EU energy ministers at talks in Luxembourg. Badly-insulated buildings in the EU are wasting energy - 270 billion euros-worth every year, according to industry consultant Ecofys's estimates. Bob said better insulation could cut carbon emissions, create jobs and reduce growing European dependency for energy on outside supply, notably Russia. Commissioner Andris Piebalgs' line was also constructive:

"I think the process is not worth giving up but getting on what we have now because at this stage we are getting gas from Russia, there are agreements in place and we should build on top of it, so as a result I see that the member states will gain and Russia will gain."

The EU is pressing Moscow to ratify an Energy Charter that would oblige it to open its vast gas pipeline network to third-party suppliers. While Bob was rubbing elbows with the ministers, the Russian ambassador to the EU, Vladimir Chizhov, was urging diplomacy at the European Parliament:

"To achieve the goals of promoting mutual and beneficial energy security, we need to prevent or counter attemps of reviving cold-war-era style of addressing relations with Russia." Russian energy muscle flexed across Ukraine this winter whipped up talk of integrating EU policies.

Supply security is on the front burner at a leaders' summit next week. But analysts say differing positions make relinquishing national sovereignty over energy a longer-term goal.


Sur
Euronews

ECB raises interest rates to 2.75%

The European Central Bank raised interest rates by a quarter percentage point to 2.75% on Thursday (8 June). Commenting on the move, which had been widely anticipated, ECB president Jean-Claude Trichet said the decision "reflects the upside risks to price stability over the medium term that have been identified through both our economic and monetary analyses."

"We will continue to monitor closely all developments to ensure price stability over the medium and long term...To sum up, annual inflation rates are projected to remain elevated in 2006 and 2007," Mr Trichet added.

Despite it being the third increase in the eurozone rates since December 2005, Mr Trichet said that the rates for the euro nations are still "low...Overall, also after today's increase, the key ECB interest rates are still low by historical standards," said Mr Trichet.

Inflation increasing more than the ECB's target, economic growth near its long-term trend and positive signs in consumer spending were among the factors contributing to the ECB's move. Meanwhile, the eurozone GDP growth for this year is projected to range from 1.8% to 2.4% and from 1.3% to 2.3% in 2007. On the other hand, inflation is projected to lie between 2.1% and 2.5% in 2006 and between 1.6% and 2.8% in 2007.

Az ET vizsgálója 14 európai államot gyanúsít a CIA-val való együttműködéssel

Tizennégy európai országot vádol a titkos CIA-repülőjáratok, illetve fogolytáborok ügyében az Európa Tanács megbízásából nyomozó svájci törvényhozó, Dick Marty. Lengyelországot és Romániát azzal gyanúsítja, hogy náluk valószínűleg titkos fogolytábor is működött.

A fogolytáborok létezésére azonban - mint szerdán nyilvánosságra hozott jelentésében maga is elismeri - nincsenek közvetlen bizonyítékai, miközben Varsó és Bukarest már számos alkalommal cáfolta a híreszteléseket.

Dick Martyt az emberi jogok tiszteletben tartásával, a demokratikus intézményrendszer működésével foglalkozó nemzetközi szervezet, az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének jogi bizottsága bízta meg azzal, hogy készítsen jelentést az ügyben, amely - amióta a The Washington Post című amerikai lap tavaly novemberben nyilvánosságra hozta, hogy szerinte a CIA a terrorizmus elleni küzdelem keretében titkos fogolytáborokat üzemeltetett Európában - folyamatosan a média reflektorfényében van.

Marty idén januárban közzétett előzetes jelentésében úgy fogalmazott, hogy "nincsenek megdönthetetlen bizonyítékok arra, miszerint az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) titkos fogdákat működtetett volna Romániában, Lengyelországban vagy más országokban". Ugyanakkor az akkori dokumentum szerint számos jel arra utal, hogy valóban létezett egy rendszer, amelyben a kínzásokat "delokalizálták" (más, az emberi jogi követelményeket enyhébben kezelő országokba telepítették), "alvállalkozásba adták".

A most nyilvánosságra hozott jelentés ennél részletesebb adatokkal szolgál, ugyanakkor hatását gyengíti, hogy az állítólagos európai börtönökre ezúttal sem ad bizonyítékokat, a CIA-repülőjáratokra, a fogolyszállításra vonatkozó állításait pedig - néhány tanúvallomáson kívül - alapvetően az európai uniós repülésirányítási központtól, az Eurocontroltól kapott útvonal-kimutatásokra alapozza.

Marty szerint Románia a "fogolyátküldési" hálózat tagja volt, s rendszeres megállóként szolgált a CIA által bérelt gépeknek. Lengyelországban pedig szintén volt egy repülőtér, ahol valószínűleg foglyokat szállítottak ki és be. "S bár még távolról sem sikerült kideríteni a teljes igazságot, immár egyértelmű, hogy több európai ország hatóságai aktívan részt vettek a CIA-val együtt illegális tevékenységekben, mások pedig nem vettek tudomást ezekről, miközben ismerték azokat, vagy éppen szándékosan semmit sem akartak tudni róluk" - írja az interneten is közzétett jelentésében a svájci törvényhozó.

A dokumentum az illegális fogolyszállítások, s eközben az emberi jogok megsértése miatt hét országot bírál (Svédország, Bosznia-Hercegovina, Nagy-Britannia, Olaszország, Macedónia, Németország és Törökország). S hozzáteszi: más országok, Románia, Lengyelország, Spanyolország, Írország, Ciprus, Portugália és Görögország pedig felelősnek tekinthetők az illegális államközi transzferekben, a titkos fogva tartásban való "aktív vagy passzív összejátszás" miatt.

Az állítólagos CIA-járatok és -börtönök ügyében egyébként nem csak Dick Marty folytat nyomozást: az Európa Tanács hivatalosan is kérdőívet küldött ki tagállamainak ebben az ügyben, az Európai Parlament pedig vizsgálóbizottságot hozott létre. Ez utóbbi - szintén az Eurocontrol adataira hivatkozva - azt állította, hogy 2001 szeptembere, az amerikai terrorakciók óta több mint ezer titkos CIA-járat szállt le különböző európai repülőtereken. De azt nem tudni, hogy ezeken hány fogoly volt, s hogy valóban voltak-e titkos CIA-fogolytáborok is a kontinensen.

One seat

A new website has been launched, with a campaign for the European Parliament to be based in Brussels rather than to have to keep moving to Strasbourg for plenary sessions. It would save 200 million euros a year, money which could be put to much better use. And it would lead the way to much more efficiency in the institutions. You can visit the website here, and sign its petition.

The choice of Strasbourg as the site of the Parliament is an historic one, as a symbol of Franco-German reconciliation, but as we have remarked before, the immediate post-war settlement is no longer a sufficient foundation for the modern European Union. A protocol to the Amsterdam treaty turned a previous intergovernmental agreement into a treaty commitment. To change it now will require unanimity within the European Council plus ratification in all 25 member states. In Ireland, that would probably mean a referendum. So, we’re stuck.

Denis MacShane has argued in a recent Fabian Society paper that moving to Strasbourg one week a month should not be such a problem because all the documents can be carried on memory sticks rather than in paper form. While in principle that might work, whoever supposed that the paperless office actually used less paper than the traditional sort? And there are still the questions of the buildings that lie empty and the excessive costs of travel and hotel accommodation. In that light, the tin trunks of paperwork seem only a small part of the problem.

Furthermore, aside from the waste and the inefficiency, there is a second reason for change. There is the principle that the European Parliament should be allowed to determine its own working arrangements. Members of the Parliament are elected by the citizens with the power to appoint and remove the European Commission and to approve much of the legislation (more than half, in fact), but not to choose where they themselves meet. That is ridiculous. The European Parliament is just as much a parliament as any of the national parliaments of the member states, and ought to be afforded the same rights of self-determination.

As it stands, any decision to end the monthly journey to Strasbourg requires the agreement of the national parliaments but not of the European Parliament itself. This is the wrong way round. Shouldn't the EU be trying to observe the principle of subsidiarity?

The cost and waste of the EP being based in more than one site is a perfect example of the problems caused by the national veto. Regular meetings in Strasbourg remain at the insistence of the French government. It is a ligne rouge, if you will. The national veto may be a powerful weapon in your hands, but it is a dangerous weapon in somebody else’s.

One seat

2009-re lesz új EU alapszerződés

A külügyminiszterek találkozóján megegyezés született arról, hogy az EU alapszerződés új céldátuma 2009, melyet lehetőleg nem Alkotmánynak kell nevezni. A tagállamok azonban, nem támogatták az Európai Bizottság javaslatait.

A Bécsben tartott ülés után az osztrák külügyminiszter úgy fogalmazott, hogy „a viharfelhők lassan eltűnnek az égről”. Ursula Plassnik kifejtette: mindannyian tisztában vagyunk vele, hogy legkésőbb 2009-re meg kell állapodnunk az alapszerződés változásairól. Az osztrák elnökség szerint a 2007. első felében esedékes német elnökség máris jelezte, hogy javaslatokat kíván tenni a változtatásokra. Plassnik szerint a tárgyalások újra megindultak az EU jövőjéről.

A 2007-2009-es következő időszak teendőit várhatóan rögzítik majd a júniusi EU csúcson is.

A találkozón a tagállamok támogatták, hogy a ratifikáció érdekében az alapszerződést ne Alkotmánynak nevezzék, mert Franciaországban és Hollandiában nehézségekbe ütközne annak elfogadása. Ugyanakkor Németország, amely az alapszerződés egyik legnagyobb támogatója már jelezte: nem tárgyalja újra a szöveget. Franciaország és Hollandia azonban várhatóan nem elégszik meg a névváltoztatással.

A találkozón került sor annak a bizottsági javaslatnak a bemutatására, amely szerint a tagállamok jövőre, a Római Szerződés 50. évfordulójára nyilatkozatban rögzítették volna az EU értékeit és céljait. A javaslat célja az alkotmányos válság feloldása lett volna, ám a tagállamok nem lelkesedtek az ötletért. "A legtöbb tagállamot nem érdekli egy semmitmondó nyilatkozat arról, hogy mennyire szeretjük az EU-t” - nyilatkozta egy diplomata.

A Bizottság másik javaslata, amely az igazság- és büntetőügyi kérdések EU szintre emelését javasolta szintén elbukott Klosterneuburgban.

Hamarosan kezdődik a finn elnökség

A globalizáció, az elöregedés, a felmelegedés és az európai biztonság kérdéseit tekinti legfőbb feladatának Finnország július 1-én kezdődő fél éves Európai Uniós soros elnöksége alatt.

Az európai ügyek tárcaközi tanácsa szerdán reggel ült össze Helsinkiben, hogy elfogadja a finn EU-elnökség programját. Finnország, amely 1995 óta tagja az Európai Uniónak, másodszor tölti be a soros elnöki tisztséget 1999 óta. Az északi ország Ausztriától veszi át a tisztséget. "Finnország úgy véli, hogy lehetséges erősíteni az EU polgárainak bizalmát konkrét eredmények elérésével olyan témákban, amelyekben az Unió jobban tud cselekedni, mint az egyes országok egymástól elszigetelten" - közölte a finn kormány.

Helsinki szükségesnek tartja életben tartani a vitát az EU és intézményeinek jövőjéről, és leszögezi: nem elégséges egyszerűen meghosszabbítani azt a "gondolkodási időt", amelyről az Unió döntött az Európai Alkotmány francia és holland elutasítása után.

A finn elnökség programját és célkitűzését júniusban terjesztik az osztrák elnökség és az Európai Tanács elé. Matti Vanhanen kormányfő június 21-én mutatja be a programot a finn képviselőházban.

Világmárka lesz az európai oktatás?

Egy friss tanulmány azt tanácsolja Brüsszelnek, hogy az eddiginél sokkal jobb tájékoztató munkával ismertesse világszerte az európai tanulmányi lehetőségeket.

Európán kívül a tanulni vágyó fiatalok ma kizárólag Nagy-Britanniában, Németországban és Franciaországban gondolkodnak, amikor szóba kerül, hogy esetleg kontinensünkön képeznék tovább magukat, mivel rendkívül keveset tudnak a többi országban való tanulási lehetőségről, főleg az új tagországokéiról. Pedig Európa eleve vonzó, az Academic Cooperation Association által megrendelt tanulmány szerint a fiatalok a világ legtöbb országában úgy ítélik meg, hogy az Amerikai Egyesült Államokkal és Ausztráliával összehasonlítva Európában a legérdekesebb a kulturális örökség és tradíció, itt a legvonzóbb a művészeti, kulturális kínálat, s ma már szinte csak itt lehet „hagyományos” egyetemen tanulni. A tanulmány szerint Európának az jelenti a legnagyobb kihívást, hogy a felsőoktatás területén egységes Európa-márkát hozzon létre, segítve annak elérését, hogy a diákok Európát egységes egészként fogják fel.

Hardline Cypriot president boosted by elections

Cyprus has re-elected the centrist party of sitting president Tassos Papadopoulos, in a vote likely to be seen as an endorsement of his hardline stance over the Turkish North of the island.

Final results of the Cypriot parliamentary elections Sunday (21 May) showed big losses for all parties in favour of a 2004 UN plan for power-sharing with the Turkish Cypriots.

This plan was overwhelmingly rejected by Greek Cypriots in a referendum in April 2004, on the eve of Cypriot accession to the EU.

The Mediterranean island has been split since Turkish forces occupied the territory in 1974, after a coup d'etat on the island by Greek army officers, with subsequent international efforts to reunite the island failing so far.

72 year-old Mr Papadopoulos, who has been blamed for the Greek Cypriots' rejection of the UN reunification plan, said on Sunday evening that the election represented a boost for his government.

"The government, strengthened by the overall message of the election, will continue its work," Mr Papadopoulos said, according to media reports.

"With great satisfaction I must note that voter turnout remains very high - despite a small dip - and is among the highest in Europe," the president continued.

Mr Papadopoulos' centrist Democratic Party (DIKO) won 17.91 percent of the vote, a number which together with the 31.16 percent for communist Working People's Progressive Party (AKEL), in coalition with Papadopoulos alongside a number of smaller parties, assured a majority in the 56-seat Cypriot House of Representatives.

Voting in Cyprus is compulsory, and those who do not make it to the ballot boxes can be fined up to 200 Cyprus pounds, or €350.

Analysts quoted by European media said the vote strengthens support for Mr Papadopoulos's hardline stance against Turkey.

Mr Papadopoulos said on Sunday that he will stick to his policies.

"The policy of the Cypriot-Greek part is clear and correct. I do not see any reason to change it," Mr Papadopoulos told reporters.

Cyprus limbo
The Cyprus conflict remains one of the stumbling blocks for Turkey's bid to join the European Union.

The North of Cyprus has been under international trade embargo since the 1974 Turkish invasion.

EU candidate state Turkey meanwhile blocks Greek Cypriot air and sea-born traffic to Turkish airports and ports.

Mr Papadopoulos' government has warned that it could block Turkey's EU entry talks if Ankara does not open its ports and airports to Cypriot traffic.

Brussels has repeatedly urged Turkey to lift its embargo on Cypriot-flagged vessels and aircraft as part of Turkey's negotiations for membership of the EU, with analysts warning of a "political crisis" in Turkey's EU accession talks later this year if Ankara sticks to its refusal.

In theory, Turkey's signature of the EU protocol extending a customs accord with the EU to the bloc's 10 new states - including Cyprus - should result in the embargo being lifted.

But Ankara says it can only lift the embargo if the EU moves on a long-standing promise to end the Turkish Cypriots' economic isolation.

Montenegro a függetlenséget választotta

Montenegróban a függetlenség hívei nyertek

Megerősítette a montenegrói választási bizottság hétfőn hivatalosan a függetlenségpárti tábor győzelmét a Szerbiától való elszakadásról rendezett népszavazáson.

Frantisek Lipka, a köztársasági választási bizottság (RRK) szlovák elnöke szerint a szavazatok csaknem teljes számának értékelése alapján készített előzetes eredmény szerint a vasárnapi népszavazáson részt vevők 55,4 százaléka arra voksolt, hogy Montenegró független állam legyen. Montenegró önállósodása ellen a polgárok 44,6 százaléka adta voksát. A választási részvétel 86,3 százalékos volt.

Az RRK számára mindössze 25 ezer voks kiértékelése hiányzik ahhoz, hogy közölje a hivatalos végeredményt, amely lényegében már bizonyosan nem fog eltérni az előzetestől. A választási bizottság adatai egytized százalékkal térnek el a podgoricai CEMI és a belgrádi CESID nevű elemző intézet által hétfő hajnalban közzétett nem hivatalos eredményektől.

A népszavazási törvény szerint a népszavazás legkevesebb 50 százalékos részvétel mellett érvényes, és a résztvevők több mint 55 százalékának szavazata szükséges ahhoz, hogy kikiáltható legyen Montenegró függetlensége.

Milo Gyukanovics kormányfő, a szakadár tömb vezetője már hétfőn hajnalban kihirdette a győzelmet, és bejelentette, hogy Montenegró megújította államiságát, és szuverén ország lett. Az unionista ellentábor azonban nem ismerte el vereségét, mert csak az RRK hivatalos végeredményét tekinti mérvadónak. Hasonló álláspontra helyezkedtek a belgrádi vezetők is.

A szerbia-montenegrói védelmi minisztérium hétfőn megismételte sokat hangoztatott álláspontját, amely szerint a hadsereg tiszteletben tartja a montenegrói polgárok akaratát, és semmilyen formában nem avatkozik bele a népszavazás eseményeibe, ahogyan eddig is tartózkodott attól.

Belgrádi lapok elismerik vagy fenntartásokkal kezelik az eredményt

A belgrádi napilapok egy része hétfőn elismerte, egy része pedig fenntartásokkal kezelte azt a hírt, hogy a népszavazáson Montenegró polgárai szűk szavazattöbbséggel köztársaságuk függetlensége mellett tették le voksukat.

"Szétválás", "Vége", "Montenegró szűken független", "Milo vitatott többsége" - ilyen és ehhez hasonló beszédes címekkel tudósítottak a belgrádi lapok a vasárnapi népszavazás kimeneteléről. A Politika azzal vezette fel írását, hogy amíg a köztársasági választási bizottság nem közli előzetes eredményeit, százszázalékos biztonsággal nem lehet megmondani, milyen volt a népszavazás kimenetele, csak az a biztos, hogy a szakadár tömb többséget szerzett.

A Glas Javnosti is azt firtatta címlapján: "Milyen eredmény született, montenegrói testvéreim?" Rámutatott arra, hogy az unionisták egyelőre nem fogadják el a népszavazás tisztaságát felügyelő két civil szervezet, a CEMI és a CESID eredményeit. Több lap megemlítette: e két szervezet zavart okozott azzal, hogy egy órán belül egyszázalékos eltéréssel közölt eredményt.

Kommentárt csak a Politika közölt Ljubodrag Sztojadinovics hírelemző tollából. Sztojadinovics rámutatott arra, hogy Szerbia felkészületlenül várja politikai jövőjét, egy nappal a montenegrói referendum után senki se tudja, mitévő legyen, és Szerbia polgárait senki se kérdezte arról, miként kívánják alakítani saját sorsukat.

EP-bizottság szerint a CIA 50 terroristagyanús személyt rabolt el

Az amerikai hírszerzés emberrablási ügyeit vizsgáló EP-bizottság "hitelt érdemlő információ" szerint a Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) 30-50 közötti számú terroristagyanús személyt vett őrizetbe és hurcolt el titkos fogdáiba.

Mint Giovanni Fava, az Európai Parlamenti illetékes bizottságának a jelentéstevője szerdán az EP strasbourgi ülésén elmondta, a fenti számokat "magas rangú CIA-hivatalnokok" erősítették meg neki, amikor a múlt héten delegáció élén Washingtonban járt. A CIA emberrablásai a 2001. szeptember 11-től napjainkig terjedő időszakot fogják át. Az amerikai hírszerző ügynökség Ázsiában, Afrikában és Európában tartott fenn titkos fogdákat - közölte Fava.

Carlos Coelho, az EP-bizottság elnöke elmondta: a washingtoni Fehér Ház nyomást gyakorolt újságírókra és az elektronikus sajtóra annak érekében, hogy ne nevezzék meg azokat az országokat, amelyeknek a területén a CIA titkos fogdái működtek, illetve működnek. Azt, hogy az illető országok kormányainak tudomása volt-e erről, Coelho nem tudta megmondani. A strasbourgi bizottság ilyen értelmű megkeresésére az érintett országok egy része még nem válaszolt.
A bizottság korábbi vizsgálatai alapján bizonyítást nyert, hogy a CIA törvénybe ütköző módon szállított repülőgéppel őrizetes személyeket Európában, miként az is, hogy egyes EU-tagállamok kormányainak tudniuk kellett ezekről a repülésekről.

Indul a második Marco Polo program

A közúti teherfuvarozás regionális kiváltását támogatja elsősorban a Marco Polo program, melynek 2007-2013-as folytatásáról döntött első olvasatban az EP.

A Marco Polo I. program célja, hogy a folyamatosan növekvő nemzetközi közúti teherforgalom minél nagyobb részét átterelje a vasútra, illetve a rövidtávú tengeri, valamint a belvízi folyami hajózásra. A program idén véget ér, folytatásának, a most kezdeményezett Marco Polo II.-nek pedig már a kibővített unió igényeinek kell megfelelnie.

A 2007-2013-as időszakban összesen 740 millió euróval gazdálkodhat majd a Marco Polo II. Ez évi 106 millió eurót jelent, ami jelentős előrelépés az eddigi évi 25 millióhoz képest. Az új program kiterjed a 25 tagállamon kívül a tagjelöltekre, az EFTA, az Európai Gazdasági Térség országaira, Oroszországra, Fehéroroszországra, Moldovára, Ukrajnára, a Balkán-félszigetre és a mediterrán térségre is.

A Marco Polo a transzeurópai hálózatokkal (TEN) ellentétben nem a hosszú távú, kohéziós jellegű infrastruktúrafejlesztésre, hanem rövid és középtávú, rövidebb hatótávolságú, igényekhez alkalmazkodó célokra koncentrál.

Az EP támogatásáról biztosította a javaslatot. A képviselők a kis és közepes vállalkozások kedvéért csökkentenék viszont a támogathatóság pénzügyi küszöbértékét, nagyobb súlyt fektetnének a környezetvédelmi szempontokra, és kiemelten kezelnék az urbánus régiók megsegítését is.

Strasbourgban aláírták a 2007-2013-as költségvetési megállapodást

Az EP szerdán hivatalosan is áldását adta az unió 2007-2013-as költségvetésére. Josep Borrell, az Európai Parlament elnöke, Dalia Grybauskait?, a költségvetésért felelős biztos és Wolfgang Schüssel, az Unió soros elnökét adó Ausztria kancellárja is aláírta a költségvetésről szóló intézményközi megállapodást.

A intézményközi megállapodás alapján az Európai Tanács javaslatához képest a költségvetés 4 milliárd euróval nagyobb lesz majd. Az EP szerint még többet kellett volna szánni az uniós politikák finanszírozására. Borrell elnök ugyanakkor elmondta: az EU fejenként napi 26 centbe kerül az uniós polgároknak, ez pedig egyáltalán nem tekinthető soknak.

A tagállamok állam- és kormányfői decemberi csúcstalálkozójukon 862,3 milliárd eurós büdzsét javasoltak a következő hét évre. A képviselők végül összesen 4 milliárdos növekményt harcoltak ki, mindenekelőtt a lisszaboni stratégia megvalósítását támogató programokra, valamint a közös külpolitikára. Ezen túl az Európai Beruházási Bank garanciaalapját is növelték - 2,5 milliárd euróval.

Az EP az intézményközi megállapodás aláírására vonatkozó formális felhatalmazást a Sérgio Sousa Pinto (szocialista, portugál) által készített jelentés elfogadásával adta meg.

Ebben a szövegben a képviselők úgy vélik, „minden jövőbeni pénzügyi keretet a parlamenti ciklusnak és a bizottság hivatali idejének megfelelően öt évre kellene meghatározni. A parlament szerint „jól megalapozott átmeneti rendelkezésekre lesz szükség, amennyiben az Alkotmány létrehozásáról szóló szerződés még az új pénzügyi keret lejárta előtt hatályba lép”.

Euvonal

2007-es eurótagságra javasolja Szlovéniát Brüsszel

Az Európai Bizottság kedden megadta a zöld utat Szlovéniának, ami így az új tagállamok közül elsőként vezetheti be az eurót, 2007-ben. A másik pályázónak, Litvániának, még várnia kell.

Az Európai Bizottság keddi ajánlásában megállapítja, hogy a szlovén gazdaság immár megfelelő mértékben konvergál a többi tagállaméval, vagyis mind az infláció, az államháztartási hiány, a kamatlábak és a valutaárfolyam tartósan és fenntarthatóan az uniós szerződések által előírt tartományban van.

A Bizottság ennek megfelelően azt javasolja a tagállamoknak, hogy vegyék fel Szlovéniát az eurózónába 2007. január 1-jén, amint a gyakorlati felkészülés (elsősorban a pénznyomás) engedi. Az ajánlást az uniós pénzügyminiszterek júliusi találkozójukon várhatóan simán jóváhagyják. „Szlovénia minden konvergenciakritériumnak megfelel, ami stabil gazdaságpolitikájának és reformjainak köszönhető” – mondta Joaquín Almunia uniós gazdasági biztos.

Ezzel szemben Litvániának, ami Szlovéniával együtt nyújtotta be tagsági kérelmét, még várnia kell. A Bizottság ajánlása szerint a litván gazdaság megfelel a konvergenciakövetelményeknek, leszámítva az inflációt, ami túl magas, ráadásul várhatóan tovább fog nőni a következő hónapokban (márciusi adatok szerint 2,7 százalék).

Member states agree new rules on arms purchasing

EU defence ministers on Monday (15 May) agreed to put an end to member states' scrambling for lucrative defence industry deals, with most EU countries signing up to a code of conduct on defence procurement. The code will come into force on 1 July and obliges signatories to publish tenders for planned defence equipment purchases on the internet, with European companies allowed to compete for most types of orders.

EU defence ministers from 24 EU member states - excluding Denmark which has a permanent opt-out on security and defence matters - met with the steering board of the European Defence Agency (EDA), to hammer out details on the voluntary code.

EDA chief Nick Witney said that opening up defence equipment for internal market competition rules would help small and medium sized companies benefit from extended trade on everything from boots and mini-vans to radar equipment and guns. The code should apply to defence procurement contracts worth €1 million or above, excluding nuclear weapons and chemical armaments.

The arms industry has so far been protected by the EU treaty from regular rules for the bloc's internal market, as the area has been considered a crucial matter of national security. Under the new code, which will not be legally-binding, EU member states are still allowed to exempt "highly sensitive" products to keep certain tenders away from the broader EU market, but any such move will need to be justified. Asked exactly what kind of purchases could be branded sensitive, Mr Witney pointed out that it was up to the European Commission as upholder of the treaties to define "national security" or more exactly "where boots and minivans stop and guns start."

Member states have until the end of Friday to post letters announcing their opt-out from the deal, with the Austrian presidency showing great confidence that the number of countries staying out of the scheme would be no more than three. "We hope that the letters will be lost in the post or torn up before then," Mr Witney said.

Both the European Commission and MEPs have previously supported efforts to open up the arms sector, suggesting that competition will lead to a better use of taxpayers' money. Spain and Hungary at the meeting announced their decision to stay out of the volunary deal for now, in order to conduct deep analysis of the effects of an opening-up of the defence market before announcing its final decision to Brussels. Poland considers joining the club: Fears that Poland would refrain from joining in as well, due to fears over being unable to compete with larger defence suppliers in the west, eased considerably on Monday. The same day Poland also announced it will send 115 soldiers to the EU peacekeeping mission in Congo in July.
EU foreign policy chief Javier Solana in Brussels praised the potential Polish decision to sign up to the code of conduct, saying the deal would be "good for Poland, its industry and for the goodwill it shows towards the EU."

EU egészségportál

Klikk: ide.

.eu

Mától az EU-s intézmények .eu domain neveket használnak.
Klikk ide.

Brüsszel félbeszakította a tárgyalásokat Belgráddal

Az Európai Bizottság szerdán befagyasztotta a stabilitási és társulási megállapodásról folytatott tárgyalásokat Szerbia-Montenegróval, mert Belgrád a megszabott határidőre képtelen volt felkutatni és Hágának átadni a háborús bűnökkel vádolt Ratko Mladicot.

EU antiterrorista politikája

Klikk ide.

McCain a transzatlanti együttmüködésröl

Klikk ide.

A Bizottság felfüggesztheti a tárgyalásokat Belgráddal

Vasárnap éjfélkor lejárt a Ratko Mladic kiadására megszabott brüsszeli határidő, de semmi jele annak, hogy a szerbiai hatóságok elfogták volna a kétrendbeli népirtással vádolt egykori boszniai szerb katonai vezetőt. Olli Rehn pénteken (2006. április 28.) jelentette be, hogy Brüsszel felfüggeszti a tavaly ősszel kezdődött társulási tárgyalásokat Belgráddal, ha május 1-jére nem sikerül elfogni Mladicot.

Brüsszel eredetileg március végére várta, hogy megérkezzen a hágai Nemzetközi Törvényszék (NT) börtönébe Ratko Mladic, de nagyjából egy hónappal ezelőtt Vojislav Kostunica szerbiai miniszterelnök meg tudta győzni Carla Del Ponte hágai főügyészt és Olli Rehnt, az EU bővítési biztosát, hogy a hatóságok április végéig kézrekerítik a szökevényt. A fogadkozások ellenére nem érkezett hír arról, hogy letartóztatták volna a nyolcezer srebrenicai férfi és fiú kivégzésével vádolt Mladicot.

Euvonal

Megnyíló munkeröpiacok

A mai naptól szabad a munkavállalás Spanyolországban, Finnországban és Portugáliában.