Illegális bevándorlók visszatéréséről szóló irányelv

Az Európai Parlament megszavazta az illegális bevándorlók visszatérésének uniós szabályozásáról szóló irányelvet, amelyről korábban egyeztettek az EP és a Tanács képviselői.

Az irányelv - amely az első lépés a közös bevándorlási politika felé - az önkéntes visszatérésre helyezi a hangsúlyt, meghatározza az őrizet maximális hosszát, és jogi garanciákat nyújt.

Az Európai Unió jövendő közös bevándorlási politikája három fő elemből állna: az illegális bevándorlás elleni harcból (ennek alapja a most tárgyalt „visszatérési irányelv”), a képzett munkaerő legális bevándorlásának ösztönzéséből („kékkártya” irányelv) és az illegális bevándorlók foglalkoztatásának szankcionálásából.

Az EP június 18-án, 369-197-106 arányban fogadta el a visszatérési irányelvet. Ez az illegális bevándorlók (tehát nem a menekültek!) önkéntes visszatérésére helyezi a hangsúlyt, meghatározza őrizetük maximális hosszát, védi emberi jogaikat, és rendelkezik a kiutasítottak ismételt belépésének tilalmáról.

A képviselők többsége támogatta a Néppárt által benyújtott kompromisszumos (a Tanáccsal egyeztetett) javaslatot, és elutasította a szocialista, zöldpárti és kommunista (GUE/NGL) módosító indítványokat. (A két utóbbi frakció az egész irányelvet elutasította volna.)

Az irányelv megengedi, hogy a tagállamok a bevándorlókra nézve a most elfogadottakhoz képest kedvezőbb előírásokat alkalmazzanak. A jogszabály a tagállamok kezében hagyja annak a jogát, hogy eldöntsék, törvényesítik vagy sem a „papír nélküli” bevándorlókat.

Az önkéntes visszatérés ösztönzése

A most tárgyalt visszatérési irányelv kétlépcsős eljárást határoz meg. Eszerint az illegális bevándorlónak a kiutasítási határozatot követő bizonyos időszakon belül lehetősége lenne az önkéntes távozásra.

Ha ezt nem teszi meg, kitoloncolási végzés következik. Szökés veszélye esetén az illegális bevándorlót - bírósági vagy hatósági döntés alapján - fogva lehetne tartani. Az irányelvtervezet maximálná a fogva tartási időt (ez most tagállamonként eltér, van, ahol nincs is meghatározva), és megfelelő életkörülményeket (egészségügyi ellátás, gyerekek oktatása stb.) biztosítana a fogva tartottak számára.

Hat hónap plusz tizenkettő

A kompromisszum szerint az önkéntes visszatérésre 7 és 30 nap közötti hosszúságú idő állna rendelkezésre, az őrizet (fogva tartás) pedig 6 hónapos lehetne. Ezt bizonyos esetekben meghosszabbíthatnák további 12 hónappal (ha az őrizetben lévő nem működne együtt a hatóságokkal, vagy ha elítélnék, illetve ha az ügyben érintett harmadik ország adminisztrációja túlságosan lassú lenne). Az EP elvetette azt a szocialista javaslatot, amely 3+3 hónapban maximálta volna az őrizetet.

Ha a bevándorlót hatósági döntés alapján tartják őrizetben, a döntést „a lehető legrövidebb időn belül” bírónak is jóvá kell hagynia. Az eredeti, bizottsági tervezet szerint erre 72 óra lett volna. Ezt az EP szakbizottsága 48 órára módosította. Az EP elvetette azt a szocialista módosító indítványt, amely visszaállította volna a 72 órás határidőt.

Főszabály szerint az őrizetet „erre szolgáló különleges idegenrendészeti fogdákban kell végrehajtani. Amennyiben egy tagállam nem tud különleges idegenrendészeti fogdákban helyet biztosítani, és kénytelen büntetés-végrehajtási intézetben való elhelyezéshez folyamodni, az őrizet alatt álló harmadik országbeli állampolgárokat a többi fogva tartottól elkülönítve kell tartani”.

A jogszabályba betoldottak egy ettől való eltérésre lehetőséget adó passzust. Eszerint „azokban az esetekben, amikor a kiutasítandó harmadik országbeli állampolgárok kivételesen nagy száma előre nem látott, súlyos terhet ró valamely tagállam idegenrendészeti fogdáinak kapacitására vagy közigazgatási vagy igazságügyi alkalmazottaira, akkor ez a tagállam – ameddig a kivételes helyzet fennáll – dönthet úgy, hogy az igazságügyi felülvizsgálatra (...) hosszabb időtartamot engedélyez, és sürgős lépéseket tesz az őrizet körülményeinek tekintetében.”

Magyar szabályok

A magyar 2007/II. törvény (a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról) szerint jelenleg „az idegenrendészeti őrizet legfeljebb hetvenkét órára rendelhető el, amelyet az őrizet helye szerint illetékes helyi bíróság a harmadik országbeli állampolgár kiutazásáig, alkalmanként legfeljebb harminc nappal, meghosszabbíthat”.

„Az idegenrendészeti őrizetet meg kell szüntetni, ha a) a kiutasítás végrehajtásának feltételei biztosítottak; b) nyilvánvalóvá válik, hogy a kiutasítást nem lehet végrehajtani; c) az őrizet elrendelésétől számítva hat hónap eltelt.”

Újrabelépési tilalom

A kitoloncolási végzés a jogszabálytervezet szerint tartalmazhatna egy az unió területére való, ismételt belépést tiltó határozatot is. Ez legfeljebb öt évre szólna, és meghosszabbítható lenne, ha a kitoloncolt visszatérése súlyosan veszélyeztetné a közrendet, a közbiztonságot vagy a nemzetbiztonságot.

A bevándorlót továbbra sem szabadna visszaküldeni olyan országba, ahol élete vagy szabadsága veszélyben lenne. A jövőben az Európai Parlament a Tanáccsal közösen fogja megállapítani az ebből a szempontból biztonságosnak számító országok listáját.

Gyermekek védelme

A gyermekek és családok ideiglenes őrizetbe vételét csak legvégső eszközként szabadna alkalmazni, gyerekek ellen kényszerítő intézkedésnek sem lenne helye. Kísérő nélküli fiatalokat nem lehetne kitoloncolni, csak, ha családjuk vagy megfelelő fogadó intézmény gondoskodik róluk.

Jogi képviselet

Az eredeti javaslat szerint a tagállamok kötelesek lettek volna jogi képviseletet és tanácsadást biztosítani a pénztelen illegális bevándorlók számára. A Tanács ezt a tagállamokra bízta volna, tekintve a rájuk rótt kiadásokra. A kompromisszumos szöveg szerint kötelező a jogi segítség, de ennek összhangban kell állnia a nemzeti jogszabályokkal is. Az EU 2008-2013-as időszakra szóló, 676 millió eurós visszatérési alapja is felhasználható lenne a jogi képviselet biztosításának finanszírozására.

Hatályba lépés

Az irányelv végleges elfogadásához még szükség van a Tanács jóváhagyására is. Ez idén júliusban várható. A végleges szövegnek az EU Hivatalos Lapjában való megjelenése után a tagállamoknak 24 hónapjuk lesz a jogszabály nemzeti átültetésére.