Egyenesen körbe

Változó francia Európa politika

A korábbinál aktívabb Európa-politika jegyében látogatja végig az EU tagországait Nicolas Sarkozy francia elnök, aki partnert keresve nyitni akar Kelet-Közép-Európa felé is.

Franciaország nagy visszatérése Közép-Európába - így értékelte múlt heti budapesti villámlátogatását a kíséretében lévő francia sajtótudósítókkal beszélgetve Nicolas Sarkozy francia államfő, miután repülőgépe péntek délután Párizs felé vette az irányt. Az apai ágon magyar származású Sarkozy nyilván nem véletlenül éppen a - szóvivője megfogalmazásával - "szívének kedves" Magyarországgal kezdte a valamennyi tagállamot érintő, a 2008 második felében esedékes francia EU-elnökség előkészítését szolgáló utazásainak sorozatát. Ám az Élysée-palota mindent megtett, hogy a nosztalgikus felhangok ellenére markáns európai dimenziót adjon a budapesti tárgyalásoknak. Igaz, a magyar gyökereinek politikai pályafutása során vajmi kevés jelentőséget tulajdonító Sarkozy rossz döntésnek nevezte a trianoni szerződést, és feltűnő megértést tanúsított az iránt, hogy Budapesten nagy figyelem övezi a határon túli magyarok sorsát, rendületlenül tartotta magát ahhoz a magyarral elvileg ellentétes francia doktrínához, amely csak az egyéni nemzeti kisebbségi jogokat ismeri el, a kollektívokat nem.

A budapesti vizit fő üzenete azonban messze túlmutatott a kétoldalú francia-magyar kapcsolatokon: mint a Le Monde című párizsi napilap megállapította, a júniusi EU-csúcsot megelőző varsói vizit - amely elsősorban a lengyel vezetés meggyőzését szolgálta az újrafogalmazott alkotmány kérdésében -, a Líbiában halálra ítélt bolgár ápolónők szabadon engedésének kieszközlése, valamint a mostani magyarországi út egyaránt hozzájárult ahhoz, hogy felmelegedjék az új tagállamok Párizshoz fűződő viszonya. Zömük ugyanis annak idején látványosan támogatta az amerikai katonai beavatkozást Irakban, mire Sarkozy elődje, Jacques Chirac nyers modorú kioktatással reagált, mondván, az akkor még csatlakozásra váró országok "elmulasztották az alkalmat, hogy hallgassanak". Sarkozy a repülőgépen abból sem csinált titkot, hogy az unión belül nagyon is jelen vannak a hagyományos geopolitikai érdekek. Azt fejtegette: a budapesti tárgyalások fémjelezte nyitást az új tagállamok felé sokan rossz szemmel nézik, mert abból indulnak ki, hogy Kelet-Európa Németország felségterülete, és Franciaországnak nincs helye a régióban.

A budapesti látogatás mégis minden bizonnyal szinte észrevétlen maradt volna Párizsban, ha Sarkozy a repülőgépen nem kezdi élesen kritizálni - immár sokadszor - az Európai Központi Bankot (ECB) és az eurózóna pénzügyminisztereit tömörítő eurócsoport elnökét, a hazájában a pénzügyminiszteri teendőket is ellátó Jean-Claude Juncker luxemburgi kormányfőt. Sarkozy szemlátomást nem tudta elviselni, hogy mialatt ő Budapesten tartózkodott, az uniós pénzügyminiszterek portói kötetlen találkozója előtt összeülő eurócsoport ismét tetemre hívta Párizst az államháztartás egyensúlya miatt. Az euróövezet tagállamai úgy vélik, a francia kormány által meghirdetett reformok nem elegendőek ahhoz, hogy Párizs a kitűzött 2010-es határidőre elérje a 3 százalékos maastrichti deficitcélt. Annál is kevésbé, mivel az OECD és az Európai Bizottság is a korábbinál jóval alacsonyabb - 1,8, illetve 1,9 százalékos - növekedést prognosztizált idénre Franciaországban.
Sarkozy megismételte, hogy évi 3 százalékos növekedést akar, ám nemigen részletezte, miként fogja ezt elérni, ehelyett az ECB-t és Junckert támadta. Ezúttal nem a túlzottan erős euró miatt, hanem mert szerinte a spekulánsok kezére játszott, hogy az ECB friss pénzzel igyekezett enyhíteni az amerikai jelzáloghitel-válság hatásait. Szerencsétlenül időzített kirohanásával Sarkozy nem csupán a pénzügyekhez való hozzá nem értését árulta el, hanem kínos helyzetbe hozta pénzügyminiszterét, Christine Lagarde-ot is, aki pár órával korábban partnereivel együtt még üdvözölte az ECB lépéseit. Lagarde és az Élysée-palota szóvivője másnap kénytelen volt magyarázkodni: Párizs tiszteletben tartja a frankfurti székhelyű bank függetlenségét, de fenntartja magának a jogot, hogy vitassa politikáját.

Csakhogy az ECB bírálatával - amely Sarkozy elnökválasztási kampányának is fontos eleme volt - Franciaország elszigetelődhet az eurózónán belül. Különösen elegük van ebből a németeknek. Peer Steinbrück szociáldemokrata (SPD) német pénzügyminiszter ki is hozta a sodrából Sarkozyt az eurócsoport július eleji ülésén, ahol a francia elnök személyesen iparkodott népszerűsíteni az évi több mint 13 milliárd eurós pluszkiadással járó reformprogramját. Olyannyira, hogy utóbb a francia elnök állítólag Angela Merkel német kancellár előtt is kétségbe vonta Steinbrück rátermettségét. Ha Berlinben már hozzászoktak is Sarkozy újabb és újabb meghökkentő kezdeményezéseihez - a minap például Merkellel folytatott megbeszélése után tapintatlanul sürgette, hogy a német kormány vizsgálja felül nukleáris politikáját -, a francia elnök és a német kancellár közt egyre kitapinthatóbb a feszültség. A temperamentumos Sarkozy ugyanis rendre "ellopja a show-t" Merkel elől, ahogy a júniusi EU-csúcson vagy a Líbiában fogva tartott bolgár ápolónők kiszabadításakor is tette.

HVG