Balázs Péter

" A legfőbb bökkenő az uniós tagállamok számának szaporodása. ... Alaposabb elemzések rámutatnak a megváltozott belső csoportdinamikára: tizenkét szereplő körében a legnagyobb mennyiségben hatfős koalíciók alakulhatnak, lehetséges számuk 924. A jelenlegi, huszonhetes létszámmal már 296 010-féle hatfős csoport képződhet, ennél jóval nagyobb viszont a magasabb létszámú csoportok létrejöttének lehetősége. A nyolc fő feletti koalíciók különféle összetételei már milliós nagyságrendűek, a tizenhárom-tizennégy tagú csoportokból pedig - nem tévedés - húszmillió változat alakulhat ki. Mindebből az Unió mindennapjaiban az érzékelhető, hogy rendkívül változatos érdekcsoportok szerveződnek és bomlanak, szinte soha nincs egység, a részérdekek mögött is olyan koalíciók állnak, amelyeknek súlyuk van a vitákban. A végén persze általában letisztulnak és egyszerűsödnek az érdekkülönbségek, ám a kétpólusú szembenállásra szinte biztosan lehet számítani, akár az agrárszubvenciók jövőjéről, akár Koszovó sorsáról van szó.

Az Európai Unió inkább hasonlít valamiféle "kis ENSZ-hez", mint a hajdan megálmodott egységes közösséghez. Egyre nyilvánvalóbb, hogy nem tudta véghezvinni egyik fő küldetését: a nemzeti önzést meghaladó közös politikai cselekvés létrehozását. A kétszintű európai kormányzás ugyan látványos sikereket ért el, ugyanakkor ismét politikai divat "nemzeti érdekben" gondolkodni együttes európai célok helyett. Csakhogy az individuális tagállami érdek rendszerint más tagállamok - elvben hasonló érdekű integrációs társak - törekvéseivel ütközik. Ha bármelyikünk győz, egymást "nyomjuk le". Ezzel a relatív sikerrel büszkélkedhetnek a brüsszeli ülésekről nyilatkozó kormánypolitikusok: a többi családtag rovására szereztünk nagyobb koncot. Az igazi közösségi érdek az Unión kívül állókkal szemben mutatkozó előny, például környezetünk tisztasága, közlekedési folyosóink építése, világszintű versenyképességünk erősítése. Idehaza ez könyvelhető el családi sikerként, ilyen "győzelmekről" azonban ritkán lehet hallani. "

Link