Az EU teendői: még kér a nép

Egészségügy, szociálpolitika, oktatás - az Európa-szerte megkérdezett "átlagpolgárok" szerint elsősorban ezekkel a témákkal kellene foglalkoznia az uniónak. Az egymillió eurós kérdés: hogyan válhat népszerűbbé az EU, amikor éppen e területeken nincs befolyása?

Legyen nyílt verseny az európai egészségügyi piacon; a betegek az országhatárokon túl is férjenek hozzá az orvosi ellátáshoz; az egészségügyi szolgáltatások terén is alakuljon ki összeurópai együttműködés. Vigyázat, mindez nem az EU célkitűzése, csupán részlet az állampolgárok kívánságlistájából.

Az Önök kérték mintájára mind a huszonhét tagállamban megkérdeztek nőket, férfiakat, öregeket, fiatalokat: mit várnak az uniótól? A pénzt az Európai Bizottság (és néhány alapítvány) adta, a több mint 1800 "átlagember" kiválogatásában közvélemény-kutató intézetek segítettek, a lebonyolítást civil szervezetekre bízták. Miután a résztvevők mindenütt két napig vitáztak, az ötleteket közös jelentéssé gyúrták össze, amelyet a napokban adtak át Brüsszelben.

Jól mutatja az EU és a közvélemény közötti szakadékot, hogy miközben az uniós vezetők az európai alkotmány és az intézményi reformok megmentésén fáradoznak, az embereket inkább az érdekli: hogyan él a családjuk, és milyen az oktatás minősége? A "nép" képviselői úgy vélték, hogy a karrier és a családi élet összeegyeztetése a fő kihívás a jövő Európájában: ezért javasoltak például jobb hozzáférést a bölcsődei-óvodai ellátáshoz, vagy rugalmasabb munkaidőt a szülőknek.

Legalább a minimális követelményeket szabják meg uniós szinten, és ezek teljesítését ellenőrizzék - ajánlották a páneurópai vitázók. Többen felvetették: célszerű lenne meghatározni, hogy a tagállamokban a GDP (bruttó hazai termék) minimum hány százalékát kell szociális ellátásra és egészségügyre fordítani. Nagyobb aktivitást várnának az EU-tól a gyermekek elleni erőszak megelőzésében, és még az is felmerült, hogy az egész unióban egyszerűsíteni kellene az örökbefogadást. S ha már a jövő generációinál tartunk, az állampolgárok az oktatásban is szívesen látnának egységes - a jelenleginél szigorúbb - európai szabályokat.

Kár, hogy az amúgy százezer oldalnyira duzzadt EU-joganyag éppen az említett területekről nem mond szinte semmit. Vagyis: minden tagország csinál, amit akar. Ezen persze (szép lassan) lehetne változtatni, ám kevés reményre ad okot az utca emberének elképzeléseit összegző jelentés brüsszeli fogadtatása. Felettébb ködös válaszokat adott Margot Wallström kommunikációs EU-biztos, amikor arról faggatták, mi lesz a dokumentum sorsa. Habár a "lesz folytatás" és a "majd beszámolunk róla" típusú ígéretek legalább meglepetést nem keltettek.
Népszabadság