Elfogadták Szent-Iványi István jelentését a tagjelöltek támogatásáról

Jelentősen átalakítaná az EU-n kívüli országokba irányuló uniós támogatások rendszerét az a jogszabálycsomag, amelynek három elemét csütörtökön, Strasbourgban fogadta el az EP. Szent-Iványi István az uniós csatlakozásra váró országok támogatási eszközéről (IPA) készített jelentést.

Az Európai Bizottság - a Parlamenttel előzetesen informálisan egyezetett és május 26-án elfogadott - javaslata alapján a jövőben összesen tíz különböző eszközből támogathatná az EU az unión kívüli országokat. Ezek közül kettő jelenleg is létezik (humanitárius segély és makro-pénzügyi támogatás), emellett nyolc újat vezetnének be.

Az előcsatlakozási eszköz (IPA) az EU-tagjelöltek (Horvátország, Macedónia, Törökország), valamint a 2003-as uniós csúcs határozata értelmében potenciális tagjelölteknek számító (nyugat-balkáni) országok támogatását teszi lehetővé. Ez az eszköz váltja fel a most futó, EU-csatlakozás előtti támogatási programokat (pl. Phare, Sapard, ISPA, Cards).

Az előcsatlakozási támogatási eszközzel foglalkozó Szent-Iványi-jelentés indokolása szerint az IPA-t a Nyugat-Balkánnak és Törökországnak nyújtandó közösségi támogatás kezelésére hozzák létre, célja pedig, hogy „támogassa a kedvezményezett országok folyamatos igazodását az EU előírásaihoz és politikáihoz a tagság megszerzése céljából”. Ez elsősorban a demokratikus intézmények megerősítésére, a közigazgatás reformjára, tagjelöltek esetén a közösségi vívmányok teljes átvételére, a strukturális támogatások felhasználására történő felkészülésre vonatkozik. Szent-Iványi István úgy vélte, a közösségi külső támogatásokhoz kapcsolódó valamennyi eszközt az együttdöntési eljárás keretében kellene elfogadni. A jelentéstevő növelné a külső fellépések átláthatóságát, az EP ellenőrző szerepét is.

A szomszédsági politika célterületei a mediterrán - észak-afrikai és közel-keleti - valamint egyes volt szovjet államok (Algéria, Azerbajdzsán, Egyiptom, Fehéroroszország, Grúzia, Izrael, Jordánia, Libanon, Líbia, Moldova, Marokkó, Örményország, Palesztin Hatóság, Szíria, Tunézia, Ukrajna). Oroszországra külön, partnerséginek nevezett politika vonatkozik. Ezen országokat támogatja a szomszédsági és partnerségi eszköz (ENPI) tehát. Az EP nagyobb beleszólást kér a program végrehajtásába, és erősítené az önkormányzatok, civil szervezetek támogatását.

A stabilitási eszköz (IfS) olyan, gyors reagálást igénylő helyzetekben lesz bevethető, amelyekben a rövid távú humanitárius segélyeknél többre van szükség, strukturális okokból azonban a hosszú távú fejlesztési programok sem alkalmazhatók. Ide tartozik majd a békefenntartó akciók, valamint a szervezett bűnözés és a terrorizmus elleni harc támogatása. A tervek szerint külön eszköz foglalkozik majd a nukleáris együttműködés támogatásával.

A támogatási eszközök „csomagjának” egy további eleméről, a fejlesztési együttműködés és a gazdasági együttműködés finanszírozási eszközéről (DCECI) első olvasatban már a májusi plenáris ülésen szavazott a parlament. Az azóta folytatott egyeztetések során arról állapodtak meg az uniós intézmények képviselői, hogy ezt az eszközt három részre bontják. Az egyik a fejlődő országokat, a másik az iparosodott országokat (például India, Brazília) támogatná, a harmadikból pedig tematikus programokat finanszíroznának.

A Parlament nyomására az Európai Bizottság elfogadta, hogy egy külön eszközt hozzanak létre az emberi jogok és a demokrácia ügyének támogatására (EIDHR) Ez a tervek szerint lehetővé teszi majd, hogy a támogatásokat - akár a fogadó ország hozzájárulása nélkül - közvetlenül magánszemélyeknek, illetve szervezeteknek is adhassák.

(Külön forrásból, tehát az unió költségvetésén kívülről, kormányközi együttműködésben támogatja az EU az afrikai, karibi és csendes-óceáni (AKCS/ACP) országokat (ez az Európai Fejlesztési Alap - EFA/EDF)).

Euvonal