Az EP gyorsabb demokratizálódást sürget az arab világban

Az al-Dzsazíra szerepe, a barcelonai folyamat és a demokrácia elősegítésének kérdése is felmerült azon a külügyi bizottsági meghallgatáson, melyet a minap tartottak az arab világ szakértőinek részvételével.

Az arab világ egyike a legérzékenyebb, ám egyúttal legdinamikusabb térségeknek a világon – vélekedett Elmar Brok (néppárti, német), a külügyi bizottság elnöke azon a meghallgatáson, melynek középpontjában az EU és az arab országok kapcsolatai álltak. A résztvevők, köztük akadémikusok és a térség szakértői, alapvetően négy kérdéskört érintettek, melyek a következők: a koherens arab nemzetközösség ötlete, a pánarab al-Dzsazíra televíziós hálózat szerepe, a barcelonai folyamat, melynek célja, hogy fokozza az együttműködést az EU és a déli mediterrán térség között, valamint a demokrácia elősegítése.

A résztvevők közül többen kétségbe vonták, hogy lehet-e egyáltalán EU-arab kapcsolatokról beszélni. Michel Rocard (szocialista, francia) felvetette, hogy vajon melyik hasznosabb, ha az arab világot koherens egységként kezelik, vagy ha inkább a kétoldalú kapcsolatokat ápolják. Rachid El Houda?gui, a tangiers-i egyetem oktatója az egyesült arab világ mítoszáról beszélt, és utalt arra, hogy a geopolitikai bizonytalanságokat az arab kormányok belső politikai vitáik elfojtására használják fel.

Donatella Della Ratta újságíró emlékeztetett arra, hogy az al-Dzsazíra oroszlánszerepet játszott a pánarab közszféra megteremtésében; szerinte a tévécsatorna révén a civil társadalom olyan szereplői is hangjukat hallathatták, akiknek korábban erre nem volt lehetőségük, és így a csatorna megmutatta a nyugati világnak, hogy az arab közvélemény – mint ő fogalmazott – fragmentált és pluralista. Arra biztatta az EU-t, hogy működjön együtt az arab médiával, és ne kövesse el az amerikaiak hibáját, akik nem kívánnak tudomást venni az arab világban újonnan kialakult sajtókultúráról. Jana Hybášková (néppárti, cseh) aggodalmát fejezte ki az al-Dzsazíra azon tervei miatt, hogy angolul kezdene sugározni azokban a nem arab, de nagyszámú iszlám lakossal rendelkező országokban, mint amilyen Pakisztán vagy Indonézia.

A genfi székhelyű CERMAM képviselője, Ali Benouari szerint a barcelonai folyamat nem a véget jelenti, hanem az eszközt. Kiemelte, hogy a tárgyalásoknak gazdasági, politikai és kulturális területekre is ki kell terjedniük. Wassyla Tamzali, a nápolyi Fondation Mediterraneo részéről a barcelonai folyamatot egy olyan utópiának nevezte, „melyben mindnyájan erősen hittünk”. Szerinte az EU hibát követett el azzal, hogy letért a tárgyalások politikai ösvényéről. Hozzátette: nem a civilizációk párbeszédére, hanem a polgárok közti dialógusra van szükség.

Florian Kohstall, a kairói székhelyű CEDEJ munkatársa az egyik legdöntőbb kérdést érintette, amikor felvetette, hogy miként lehetne az arab országokat úgy demokratizálni, hogy egyúttal ne destabilizálják azokat. Rachid El Houda?gui szerint az arab világban a tömegmozgalmak számára az egyedüli mobilizáló ideológiát jelenleg a vallás jelenti. Emiatt több képviselő is aggodalmának adott hangot: Michael Gahler (néppárti, német) szerint „arra várunk, hogy egy iszlám Martin Luther újraértelmezi az iszlámot a 21. század számára”.

Wassyla Tamzali kiemelte, hogy csak úgy lehet demokratikus és szilárd politikai kultúrát kialakítani, ha felveszik a harcot a fundamentalista pártokkal szemben. Közölte, hogy ezeket az erőket csak a demokrácia „politikai kontextusa és politikai intézményei” által lehet mérsékelni. Éppen ezért arra kérte az EP-képviselőket: gyakoroljanak nyomást az arab kormányokra annak érdekében, hogy teret engedjenek a demokratáknak társadalmaikban, és hogy ezek a saját terepükön küzdhessenek az iszlámisták ellen.