Gordon Brown lett Nagy-Britannia miniszterelnöke

Brownt szerda délután, a londoni Buckingham-palotában fogadta II. Erzsébet királynő, és hivatalosan felkérte a kormányfői poszt betöltésére. Nem sokkal korábban Brown elődje, Tony Blair járult az uralkodó elé, és benyújtotta lemondását a miniszterelnöki tisztségről.

Gordon Brown a tizenegyedik brit miniszterelnök azóta, hogy II. Erzsébet trónra lépett; az uralkodó első kormányfője Winston Churchill volt. Brown egyben az 53. lakója a Downing Street 10. alatti hivatalos rezidenciának.

Gordon Brown 1951. február 20-án született Glasgowban. Egészen fiatal kora óta tudatosan készült a politikai pályára. Kiváló képességű diákként már 16 évesen megkezdhette egyetemi tanulmányait Edinburgh-ban, ahol történelmet tanult. Doktori disszertációját a Munkáspárt és a skót politika 1918 és 1929 közötti változásairól írta.

Brown már az 1979-es választásokon megmérettette magát, ekkor azonban veszített konzervatív ellenfelével szemben. Négy évvel később, 1983-ban már sikerrel járt, s Dunfermline East munkáspárti képviselőjeként bejutott a parlamentbe. Ellenzéki képviselőként a kereskedelmi és ipari ügyek szóvivője volt, 1987 és 1989 között az árnyékkormányban a kincstár főtitkára tisztséget töltötte be, majd az árnyékkormány kereskedelmi és ipari titkára, 1992-től pénzügyminisztere volt.

John Smith 1994-ben bekövetkezett halálát követően a pártvezéri tisztség egyik legfőbb esélyeseként tartották számon, a befutó azonban Tony Blair lett. A három évvel későbbi fölényes munkáspárti választási győzelmet követően Gordon Brown pénzügyminiszteri kinevezést kapott, azóta is ő irányítja a tárcát.

Miniszterként nagyobb önállóságot biztosított a Bank of England számára, pénzügyi-gazdasági lépései révén a brit gazdaság az Európai Unió átlagánál nagyobb arányú növekedést könyvelhet el (évente 2,8 százalék, míg az EU-átlag 2,1 százalék). Tízéves minisztersége alatt a munkanélküliség 7 százalékról 5,5 százalékra csökkent - ez 2,6 százalékkal alacsonyabb az EU-átlagnál. Brown sokkal inkább mondható hagyományos munkáspárti politikusnak, mint Blair, a köztük lévő felfogásbeli különbségek ellenére mégis jól kiegészítették egymást. A kevésbé jó médiaszemélyiségként számon tartott Brown azonban "nem rajong" az Európai Unióért, hevesen ellenzi többek közt az euró bevezetését is.

HVG