Közép-európai regionális dialógus indult

A térség fejlesztési terveinek és területi politikáinak az összehangolása a célja annak a kezdeményezésnek, melynek keretében hétfőn tíz ország kutatói, magas rangú tisztviselői tanácskoztak a Magyar Tudományos Akadémián.

A cél az, hogy egymással együttműködve készüljenek fel a 2007 és 2013 között időszakban elérhetővé váló európai uniós támogatások fogadására, összehangoltan készítsék el a szükséges tervezési-stratégiai dokumentumokat, és együtt lépjenek fel az Európai Unió kohéziós politikájának alakításában, illetve megvalósításában – hangsúlyozták közös nyilatkozatukban a térség szakértői.

Ennek szellemében a rendezvényen részt vett országok képviselői (a házigazda Magyarország mellett Csehország, Szlovákia, Lengyelország, Ausztria, Szerbia-Montenegró, Horvátország, Románia, Bulgária és Szlovénia) vállalták, hogy a térség fejlesztéspolitikai együttműködésének összehangolása érdekében a jövőben rendszeresítik a konzultációkat, és egyeztetik a tervezési folyamat kulcsdokumentumait. Emellett támogatják a fejlesztéspolitikai tapasztalatcserét, a regionális tudományos műhelyek együttműködését, valamint a Duna (mint a térség egyik potenciális gazdasági, közlekedési, logisztikai, turisztikai főütőere) környezet- és természetbarát revitalizációját.

Baráth Etele, az európai ügyekért felelős tárca nélküli miniszter hétfőn újságírók előtt emlékeztetett arra, hogy Európa jövője jelenleg három kérdés körül zajlik: 1) tudás (miként lehet ezt a térséget versenyképessé tenné a tudás szempontjából?), 2) piac (milyen módon lehet megnyitni a piacokat?), 3) kritikus tömeg (miként lehet a térségben jelenlévő nagyvállalatok, egyetemek együttműködését olyan erőssé fokozni, hogy a világméretű versengésben a tömegüknél fogva is jelen legyenek?). A mostani regionális kezdeményezés ennek a kritikus tömegnek a létrehozásán fáradozik azonos történelmi-szellemi bázison, melyek halmozódása később versenyképessé teheti majd az EU-t – tette hozzá.

A miniszter szerint a különböző tevékenységek összehangolása, egymásra építése bár automatikusan definiálja ezt a régiót, ám – mint kifejtette – nem feltétlenül kell valamifajta önálló adminisztrációval rendelkező térséggé válni. „A tanácskozás célja, hogy a tudósok alapozzák meg, milyen kérdések azok, melyekkel utána a politikának foglalkoznia kell” – vélekedett. Baráth Etele szerint a visegrádiak a térség országaival kiegészülve egy olyan hidat alkothatnak, mely képes bebizonyítani, hogy az Unió érdekében a legkülönbözőbb fejlettségi szintek és érdekek között ezt az együttműködést jól meg lehet alapozni.

A tanácskozáson szóba került egyébként egy budapesti székhelyű majdani kohéziós intézet létrehozásának ötlete is, melyet támogatásukról biztosítottak a térség országai (Szaló Péter, a Nemzeti Fejlesztési Hivatal elnöke szerint olyannyira, hogy a lengyelek majdnem egy hasonló intézmény megalapítására tettek javaslatot). Baráth Etele azonban hozzátette azt is, hogy a kezdeményezésnek jelenleg igazából nincs visszhangja, hiszen az utóbbi időben a kohéziós intézetet egy kicsit „visszafogták” és inkább az Európai Technológiai Intézetre összpontosítottak, melynek előkészítése az utóbbi időben felgyorsult az EU-n belül. Hozzátette mindazonáltal, hogy a kohéziós intézet létrehozása mögött is hasonló szándék húzódik meg, nevezetesen, hogy „a már működő európai intézmények hálózatát emeljük feljebb egy szintre”.

Horváth Gyula, az MTA Regionális Kutatások Központjának főigazgatója ugyanakkor kifejtette, hogy a regionális tudomány már építi azokat az elemeket, melyek a majdani hálózat kialakításában fontosak lehetnek. Így a Regionális Kutatások Központja javaslatot tett egy közös magyar-román területfejlesztési képzési és kutatási központ létrehozására a debreceni, nagyváradi és kolozsvári egyetemek közreműködésével. Hasonló javaslatot fogalmaztak meg egy magyar- horvát intézmény felállítására, és előkészítés alatt van Miskolc és Kassa egyetemeinek közreműködésével egy magyar-szlovák területfejlesztési képzési központ, ahol angol nyelven folynának a kurzusok.