Zöld Könyv az európai energiapolitikáról

Az Európai Bizottság egy újabb jelentős zöld könyvben meghatározta az európai energiapolitika alapjait. Ez a zöld könyv felhívást tartalmaz hat konkrét elsőbbségi területre vonatkozó észrevételek megtételére, és több mint 20 konkrét új intézkedési javaslatot fogalmaz meg.

„A 21. század energiaügyi kihívásai az EU együttes fellépését követelik meg. Az EU központi szerepet játszik abban, hogy az EU polgárait fenntartható, versenyképes és biztonságos energiával lássa el. Az együttesen megfogalmazott közös megközelítés lehetővé teszi majd az energiaügyi problémák megoldásainak felkutatását”, hangsúlyozta ki Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke.

Andris Piebalgs energiaügyi biztos szerint „a belső piac megvalósítása, az éghajlatváltozás elleni harc és az ellátás biztonsága olyan közös energiaügyi kihívások, amelyek közös megoldásokat igényelnek. Megérett az idő egy új európai energia politikához".

A zöld könyv e felismerés alapján ismerteti, hogy az európai energia politika hogyan valósíthatná meg az energiapolitika három központi célkitűzését, nevezetesen a fenntartható fejlődést, a versenyképességet és az ellátás biztonságát.

Az európai energia politika kialakítása hosszú távú kihívás. E folyamatot megalapozására a Bizottság azt javasolja, hogy rendszeresen terjesszenek elő a Tanácsnak és a Parlamentnek egy az EU-ra vonatkozó stratégiai energiaügyi áttekintőt. Ez egy rendszeres helyzetfelmérést képezne illetve cselekvési tervet fogalmazna meg az Európai Tanács és a Parlament felé, nyomon követné az előrelépéseket, azonosítaná az új kihívásokat és az azokra adott válaszokat az energia politika valamennyi szegmensében.

Hat elsőbbségi terület került azonosításra:

A belső piac megvalósítására a zöld könyv a következő új intézkedéseket veszi fontolóra: szabályok az európai energiahálózat kapcsán, elsőbbségi terv az európai összeköttetésre vonatkozóan, európai energiaügyi szabályozó hatóság, valamint új kezdeményezések az alapvetően egyenértékű versenyfeltételek biztosításához, különös tekintettel arra, hogy szétválasszák a hálózatokat és a versenyben résztvevő tevékenységeket. Konkrét javaslatok előterjesztésére az év végére kerül sor.

A második elsőbbségi terület a belső energiapiacon az ellátás biztonságát érinti, biztosítva a tagállamok közötti szolidaritást. A lehetséges javasolt intézkedések között szerepel az Európai Energiaellátási Megfigyelőközpont létrehozása valamint az olaj- és gázkészletekre vonatkozó hatályos közösségi jogszabályok átdolgozása a lehetséges ellátás-kiesések kezelésére.

A fenntarthatóbb, hatékonyabb és diverzifikáltabb energia-mix (az energiaellátásban használatos energiatípusok kombinációja) jelenti a harmadik elsőbbségi területet. Az, hogy a tagállamok milyen energia-mix mellett döntenek, jelenleg szubszidiaritással kapcsolatos kérdés, és az is marad; egy adott tagállam választásai azonban elkerülhetetlenül hatással vannak a szomszéd országok illetve egészében véve a Közösség energiaügyi biztonságára. A kívánt energiaügyi biztonságot az EU-ra vonatkozó stratégiai energiaügyi áttekintő segítségével lehetne megvalósítani, amely kiterjedne az energiapolitika összes vetületére, és elemezné a különféle energiaforrások valamennyi előnyét és hátrányát, a széntől kezdve a nukleáris energiáig. Ez végeredményben elősegíthetné, hogy az ellátásbiztonság érdekében közösségi szintű célkitűzéseket fogalmazzanak meg az EU globális energia-mixére vonatkozóan, ugyanakkor azonban nem sérülne a tagállamok azon joga, hogy maguk határozzák meg saját energia-mixüket.

A negyedik cselekvési területen a Bizottság számos intézkedést javasol a globális felmelegedés jelentette kihívás kezelésére. Javaslatot tesz ugyanis egy olyan energiahatékonysági cselekvési terv lehetséges tartalmára nézve, amelyet a Bizottság ez év folyamán később fogad majd el. Ez a cselekvési terv azonosítja az EU számára azokat az intézkedéseket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy 2020-ig 20 %-os energia megtakarítást érjenek el (amely energiát egyébként elfogyasztanának). Emellett azt javasolja, hogy az EU a megújuló energiaforrásaira vonatkozóan készítsen egy új ütemtervet, lehetséges határidőként pedig 2020-at illetve az azt követő éveket jelöli meg: addigra olyan stabil befektetési környezetet kell teremteni, amely elősegíti a versenyképesebb megújuló energia előállítását Európában.

Az energia-hatékony és szénszegény technológiák nemzetközi piaca gyors ütemben nő, nagyságrendje az elkövetkező években euró-milliárdokban lesz mérhető. A zöld könyv ötödik cselekvési területén javasolt stratégiai energia technológiai terv biztosítja majd, hogy az európai vállalatok világpiaci vezetők lesznek a technológiák és eljárások ezen új generációinak piacán.

Végül a zöld könyv hangsúlyozza az energiaügy területén a közös külpolitika fontosságát. Az egyre nagyobb kereslet, a magas és folyamatosan növekvő energiaárak, az importfüggőség fokozódása és a klímaváltozás jelentette kihívások miatt Európának egységes véleménnyel kell képviselnie érdekeit a nemzetközi porondon.

Ezért a Bizottság javaslata szerint energiapolitikája stratégiai elemzése során meg kell határozni az infrastruktúra szempontjából legfontosabb célkitűzéseket az EU energiaellátottságának biztonsága érdekében (pl. csővezetékeket és LNG-terminálokat), és konkrét intézkedésekben kell megállapodni, illetve azok végrehajtását garantálni; olyan ütemtervet kell készíteni, mely az összeurópai energia-közösség megalkotását célozza, és közös szabályozási teret hoz létre; meg kell határozni – importfüggőségünket szem előtt tartva –, hogy Európa hogyan viszonyuljon partnereihez, például legfontosabb energiaszállítójához, Oroszországhoz, majd olyan új közösségi mechanizmusra kell javaslatot tenni, mely a külső energiaellátást érintő vészhelyzetekben alkalmazandó gyors és összehangolt válaszintézkedéseket tartalmazza.

E néhány felvetés ízelítő a zöld könyv javaslataiból. A széleskörű nyilvános konzultáció során érkező válaszok és hozzászólások alapján, illetve az Európai Tanács és Parlament végkövetkeztetéseit figyelembe véve a Bizottság konkrét intézkedéseket fog javasolni.


MELLÉKLET

Az EU energiapolitikai fejlődésének körülményei

Az EU előtt álló legfontosabb kihívások az energiaügy területén

Sürgősen szükség van energiaügyi befektetésekre. Csak Európában, az előrelátható energiaigény kielégítésére és az elavulttá váló infrastruktúra helyettesítésére körülbelül 1000 milliárd euróra lesz szükség a következő 20 év során.

Importfüggőségünk folyamatosan növekszik. Ha nem tudjuk a hazai energiaügyet versenyképesebbé tenni, a következő 20–30 folyamán az Unió energiaigényének körülbelül 70 %-át kell majd import termékekből fedeznünk – ma ez a részarány 50 % –, ráadásul ezen termékek némelyike olyan régióból származik, mely nem minősül biztonságos forrásnak.

A tartalékok szempontjából Európa csak néhány országra támaszkodik. Jelenleg megközelítőleg az EU gázfogyasztásának felét csupán három ország biztosítja (Oroszország, Norvégia és Algéria). A jelenlegi tendencia azt mutatja, hogy a következő 25 év során 80 %-kal nagyobb mennyiségű gáz kerül behozatalra.

Az energia iránti globális kereslet világszerte folyamatosan emelkedik. A világ energiaigénye – és szén-dioxid-kibocsátása – 2030-ra várhatóan körülbelül 60 %-kal nő. A világ olajfogyasztása 1994 óta 20 %-kal nőtt, a globális olajkereslet várhatóan évente 1,6 %-kal lesz nagyobb.

Az olaj és gázárak szintén emelkednek: az utóbbi két évben az EU-ban közel kétszeresükre nőttek; ezt a tendenciát követi az elektromos áram ára is. A fosszilis tüzelőanyagokra irányuló globális kereslet, a hosszú szállítási láncok és a megnövekedett importfüggőség miatt az olaj- és gázárak valószínűleg tartósan magasak maradnak. Bár rövidtávon mindez nehézségeket okozhat a fogyasztóknak, az energiaügy terén azonban nagyobb hatékonyság elérését válthatja ki, és lendületet adhat az innovációnak.

Éghajlatunk folyamatosan melegszik. Az éghajlat-változási kormányközi panel (IPCC) szerint az üvegházhatást okozó gázok kibocsátása már 0,6 fokkal melegítette fel a Föld éghajlatát. Amennyiben nem teszünk ellene, a század végére 1,4–5,8 fokos emelkedés várható. A világ minden régiója – ideértve az EU-t is – szembesülni fog a gazdasága és ökoszisztémája súlyos következményekkel.

Európa még nem alakított ki teljesen versenyképes belső energiapiacot. Az EU-polgárok és vállalkozások csak egy ilyen jellegű piac létrehozásával részesülhetnek a biztonságos ellátás és az alacsonyabb árak nyújtotta előnyökben. E célkitűzés eléréséhez belső kapcsolatrendszer kidolgozása, hatékony törvényi és szabályozási keretek létrehozása és teljes körű gyakorlatba ültetése, illetve a közösségi versenypolitikai szabályok szigorú betartatása szükséges. Ezen kívül az energiaszektor helyzetének megszilárdításánál a piac szempontjait kell figyelembe venni, ha azt szeretnénk, hogy Európa sikerrel helyt álljon a felmerülő kihívások között, és megfelelő befektetésekkel tudja megteremteni a jövő energiaszektorának alapjait.


Green Paper