A magyar iparűzési adó

Kovács László korábban a BruxInfónak nyilatkozva emlékeztetett rá, hogy az EU-ban a minden tagállam számára kötelező (6-os számú) áfa-irányelv szerint a tagállamok csak egyféle forgalmi jellegű adót vethetnek ki. Magyarországon ez az áfa. Az adó- és vámpolitikai biztos szerint a helyi iparűzési adóval az a probléma, hogy nem a nyereségre, hanem a nettó árbevételre vetik ki, így az is forgalmi jellegű adónak számít, s mint ilyen ellentétes az uniós szabályozással. Emlékezetes, hogy az Auchan nevű francia szupermarket-lánc a helyi iparűzési adó uniós szabályokkal való össze nem egyeztethetősége miatt több mint 500 millió forint iparűzési adó visszafizetését kérheti a budapesti önkormányzattól.

A BruxInfo megkeresésére Dr. Szabó Tibor ügyvéd adószakértő még tavaly – arra a kérdésre, hogy valóban forgalmi adónak minősíthető-e a magyar iparűzési adó – azt mondta, hogy „van benne igazság”. A szakértő szerint az általános forgalmi adózás rendszere a 6. számú irányelv – és a magyar áfatörvény – alapján igen vázlatosan az alábbiakban vázolható fel:

1) Az adó alanya (aki gazdasági tevékenységet végez); 2) Az adó tárgya (az adóalany által végzett termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás. Ezek az „adóköteles események”, amely által az adófelszámítási kötelezettség törvényes feltételei megvalósulnak); 3) Az adó alapja (az ellenérték); 4) Adólevonási jog (amennyiben a termékeket és szolgáltatásokat adóköteles tevékenységéhez használta fel, az adóalany jogosult az általa fizetendő adóból levonni az olyan termékek és szolgáltatások után fizetendő, illetve megfizetett hozzáadottérték-adót, amelyet részére egy másik adóalany szállított). Dr. Szabó Tibor szerint a helyi iparűzési adónak – amennyiben forgalmi adónak minősítjük – meg kell felelnie a fenti szisztémának:

1) Az adó alanya: a vállalkozó, a gazdasági tevékenységet saját nevében és kockázatára haszonszerzés céljából, üzletszerűen végző személy. Ez lényegében azonos az áfa rendszerben irányadó adóalany fogalommal. Az adószakértő szerint itt tehát azonosság van a két adónemben. Hozzátette azonban, hogy a lényegi azonosság azért nem teljes: az általános forgalmi adó fizetési kötelezettség terhelhet nem adóalanyokat is (például 6 hónapnál nem régebbi személygépkocsi közösségen belülről beszerzése magánszemélynél). Helyi iparűzési adónál a vállalkozói adóalanyiság alól nincs kivétel.

2) Dr. Szabó Tibor szerint az adó tárgya a leglényegesebb szempont. A helyi iparűzési adónál az adó tárgya: vállalkozási tevékenység, nyereség- illetve jövedelemszerzésre irányuló tevékenység. A 6. számú irányelv szerint a forgalmi adóban „adóköteles esemény”: olyan esemény, amely által az adó felszámítási kötelezettségének törvényes feltételei megvalósulnak; az áfában az adóköteles esemény a termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás. „Igaz-e az iparűzési adóra? Kétségtelen, hogy igaz: áfában is és iparűzési adóban is ugyanaz az „adóköteles esemény”: az adóalany termékértékesítési, szolgáltatásnyújtási tevékenysége” – állapítja meg a szakértő. Mint mondja: ez közvetlenül levezethető a helyi adó alapjának törvényi meghatározásából („Htv. 39. § (1) Állandó jelleggel végzett iparűzési tevékenység esetén az adó alapja az értékesített termék, illetőleg végzett szolgáltatás nettó árbevétele, csökkentve az eladott áruk beszerzési értékével és a közvetített szolgáltatások értékével”).

Az adószakértő szerint ez a törvényi szabályozás a helyi adót valóban eléggé közelíti a forgalmi adóhoz.

3) Az adó alapja: áfában az ellenérték, helyi adóban ezt csökkenti az eladott áruk beszerzési értéke stb. Ez az azonosnak vehető tárgy mellett nem minősíthető lényegi különbségnek – véli Dr. Szabó Tibor.

4) Levonási jog: Az áfához hasonló levonási jog a helyi adóban nem érvényesíthető – véli az adószakértő. Azonos következménnyel a levonási jog a helyi adó alapjának meghatározásában, az eladott áruk beszerzési értékének levonhatóságában érvényesül.

Európai Bíróság